A régi ház teraszán
Szinte lebegve állok a régi ház teraszán, amelyről egykoron a naplementét szemléltük. A vidéki tájat az alkonyattól vöröslő aranysugárflakkok festették meg. A levelek susogása, a frissen nyírt fű illata, a virágok színpompájának aromái még mindig szinte tapinthatóan jelen vannak. És ott a levegőben, a sütemény illata, amellyel édesanyám kedveskedett nekünk.
Emlékek a tölgyfa alól
Egy meghitt nyári délután jut eszembe, amikor legjobb barátommal, Péterrel, a régi tölgyfa alatt játszottunk. A felnőttek elől rejtve, a fák közötti füstölt padlás mindig izgalmas helynek tűnt. Olyan kincsekre bukkantunk, amelyeket csak gyerekszemek láthatnak: régi, poros dobozok, amelyekben egy-egy működő fényképezőgép vagy nagypapa kivágott történetei bujkáltak.
Nap nap után, lap lap után
Egyik alkalommal például rátaláltunk nagymama régi naplójára, tele titokzatos üzenetekkel. A halvány betűket alig lehetett olvasni, de a címekből következtethettünk a szövegek tartalmára. Minden bejegyzés után Péter és én megalkottuk saját történeteinket, belevarázsoltuk őket az elmúlt időkbe, nevetettünk és ámulattal figyeltünk.
Álmaink a padon
Az esti padon ülve, amikor a nyár már végéhez közeledett, órákon keresztül ábrándoztunk a jövőnkről. Milyenekké válnak majd a felnőtt éveink, milyen kalandokban lesz részünk. Mindig abban maradtunk, hogy minden vágyunkat teljesíthetjük, ha kitartóan dolgozunk azért.
Régi emlékek, új utak
Viszont a gyerekkori barátság nem tarthat örökké. Péter a nagyvárosba költözött, én pedig itt maradtam, a falun, ahol felnőttem. Az emlékeink azonban mindig visszatereltek a régi nyári estékhez, mikor is az égen a csillagok ragyogtak, a régi történetek pedig ugyanolyan elevenek voltak, mint annak idején.
Barátság egészen a szívemig
Felnőttként ülök itt, a gondolataimban már újra Péter van. Ahogy telnek az évek, új barátságok szövődnek, de minek is lenne szükségem többre? A valódi barátság mindig is tartós marad. Minden egyes SMS emlékeztet arra, hogy ki voltam és milyen álmokkal éltem.
Új fejezetek, nagy tervek
A nosztalgia évről évre csak erősödik. További élmények, újabb fejezetek a régi és új emlékeinkből egyaránt. Talán sosem utaztuk be azt az utat, amelyet közösen terveztünk. Talán félünk elmenni a gyerekkori emlékeinktől. De Itt ülök a naplementében, és büszkén mesélem a történetünket. Mert bár a világban bárhol is lehetünk, a múltunk mindig velünk marad. Az eltelt évek talán megváltoztatták a barátságunkat, de Péternek mindig helye lesz a szívemben, ahogy a nyári estéink történeteinek is.
