A történet főszereplői, Johnny és Lilly, még csak 10 évesek, de már most tudják, hogy szerelmesek egymásba. Johnny, ízig-vérig kis úriember, úgy dönt, hogy hivatalosan is megkéri barátnője, Lilly kezét az apjától. Nagy bátorságával odaáll az apa elé, és elszántan közli vele: „Uram, Lillyvel szeretjük egymást, és szeretném megkérni a kezét.”
Lilly apja először elmosolyodik ezen a naív gyermeki szerelmes gesztuson, de aztán komoly arccal válaszol: „Úgy érzem Johnny, még csak 10 évesek vagytok. Ha összeházasodnátok, hol gondolod, hogy fogtok lakni?” A kisfiú meglepően érett választ ad: „Úgy gondoltuk, hogy Lilly szobájában lakunk majd, hiszen az én szobám egy kicsit kisebb.”
Lilly apja tovább faggatja a fiút: „És miből fogtok megélni? Még csak 10 évesek vagytok, nem kaphattok munkát.” Johnny válasza továbbra is érettségről és átgondoltságról tanúskodik: „De igen, van jövedelmünk. Lillynek heti 5 dollár a zsebpénze, nekem meg 10. Úgy gondolom, heti 15 dollárból már kijöhetünk.”
A kislány apja igencsak meglepődik, hogy Johnny mennyire alaposan átgondolta a közös jövőt Lillyvel. „Látom, Johnny, már mindent elterveztél. De mi lenne, ha gyerekeitek születnének?” – teszi fel a kérdést már csak játékból. „Hát” – feleli Johnny mosolyogva – „eddig mindig szerencsénk volt…”
