A gyerekek közvetlenségének és őszinteségének gyakran bájos oldala van, ám időnként fájdalmasan találó megjegyzéseikkel elképesztően eltalálnak a lényeget. Ahány gyerek, annyi egyedi személyiség – de valami közös mindegyikben: az őszinteség, gyakran erős, szókimondó formában. Íme, néhány példa arra, hogy a gyerekek milyen módon tudnak humorral és derűvel töltött, de ugyanakkor frappánsan őszinte és közvetlen pillanatokat teremteni.
1. Felkiáltott a kislányom a tele áruházban:
– Nézd anyu, a rendőr bácsinak is olyan bilincse van, mint ami neked és apunak a titkos fiókban van.
Halk nevetés hallatszott körülöttünk és elvörösödve siettem tovább a kislányommal.
2. Kislányom: Anyu, kérhetek-e egy kiscicát szülinapomra?
Én: Sajnos nem, kicsim. Tudod, hogy allergiás vagyok a macskákra.
Kislányom: Akkor majd kimegyünk a kertbe aludni.
3. Egy alkalommal az apukám magával vitt a munkahelyi családi napon, amikor még öt éves voltam, és a főnöke odajött köszönni.
Azt mondtam neki: -Szervusz. Az apu mindig azt mondja az anyának otthon, hogy te buta vagy.
A főnöke vörösen elpirult, és ezt követően a legnagyobb kedvenc lettem apám munkatársai között.
4. Kislányom: Miért veszít mindig a gonosz a filmekben?
Én: Mert ezáltal próbálják a szabálykövetést és a törvénytiszteletet előmozdítani.
Kislányom: Mint anya veled?
5. Kislányom: Adsz egy darabot a csokidból?
Feleségem: De te már kapott! És ezt én anyák napjára kaptam.
Kislányom: Hát igen, de éppen miattam vagy anya.
6. Egy családi összejövetelen a kisfiam a következőt mondta vacsora közben:
– Laci bácsi, hallottam, hogy az apa azt mondta az anyának, hogy te buta vagy. De ne aggódj, megtanítalak számolni.
7. Én: Kelj fel, későn van!
Kisfiam: Nem.
Én: Miért kell minden reggel vitatkoznunk?
Kisfiam: Mert soha nem tanulsz belőle.
8. A városi játszótéren egy apa rajzolt labirintust a homokba kisfiával, miután meghallottam a következő párbeszédet:
Apa: Én is szeretem a labirintusokat, látod hogy mennyire hasonlítunk egymásra?
Kisfiú: Nem, én anyára hasonlítok.
9. Én: Úristen, szerintem ma túl sokat ettem.
Négyéves kislányom: Igen, és nem csak ma.
10. Az ötéves kisfiam: Apa, mondhatok valamit csak neked?
Én: Persze, kisfiam!
– Most kimaradt a kézmosás vécézés után. De anyunak ne mondj semmit!
11. A négyéves kisfiam megkérdezett egy idős nőt a piacon:
– Az öregek egyszer meghalnak, és te nem látsz jól.
Ezután gyorsan elindultam a kisfiammal és közben bocsánatot kértem a nőtől.
12. A kisfiam megkérdezte, hogy meddig kell hallgatni rá, én viccesen azt feleltem, hogy életed végéig. Rámnézett és ezt mondta:
– Inkább a te életed végéig.
13. Egy kicsit összevesztünk a férjemmel, amikor egyszerre beugrott a szobába a kisfiunk és felkiállt:
– Juhúúú, jövőre két karácsony!
14. Én: Akkor, amikor én voltam olyan idős, mint te most, pont ilyen voltam én is.
Kisfiam: Ez szomorú.
15. Kislányomnak komoly beszélgetést kezdtünk:
– Eljön majd az a nap, amikor érzelmeket fogsz érezni egy fiú iránt.
Kislányom: Valójában már most is vannak érzelmeim a fiúk iránt.
– Tényleg?
– Igen. Idegesítenek, és nem tűröm őket.
