A kis Adam mindig zokogásba tört ki, amikor csak ránézett egy régi családi fotóra. Szülei teljesen tanácstalanok voltak a miértjét illetően, míg végül a fiú egy részletre mutatott a képen, és a szülőknek végül segítséget kellett kérniük a hatóságoktól.
A csirkeraguval és cukkinis kenyérrel dúsan megpakolt vacsora után a Lester család borozni és sajtozni kezdett. Linda és Jake meginvitálták Jake bátyját, Steve-t, és a feleségét, Ginát. A két hölgy a kanapén ücsörgött, borozgatott és a családi fotoalbumot lapozgatta.
“Adam annyira hasonlít a nagypapájára, nem? Kedvesem, nem szeretnél Gina nénivel és én velem együtt fotozni?” – kérdezte Linda, és egy fényképet tartott fogva feléje. Adam hirtelen elvörösödött és könnyek kezdtek kicsordulni a szeméből.
„Adam, mi a baj?” – Linda még alig tudott szólni, Adam már zokogott is. Linda megpróbálta megnyugtatni, de semmi sem segített.
„Felviszem a szobájába!” Linda felkapta Adamet, és felszaladt vele a szobájába. Mire visszaért, Steve és Jake már elvonultak a garázsba. Linda a konyhába ment, hogy elkezdjen mosogatni.
„Ó, Linda, ne is sírj!” – Gina csatlakozott Lindához a konyhában. “Semmi fejlődés? Már egy éve történt.”
„Adam nem beszél, és alig mosolyog” – zokogva mondta Linda, és letette a tányért, amit éppen mosott. “Az orvos azt mondta, hogy a lelki trauma komoly. Próbálkoztunk több pszichológusnál is, és azt hittük, hogy kezd visszatérni az életbe. Egy-két alkalommal megpróbált előttünk nyitni, de ennyi volt. Kimerült vagyok, Gina. Nagyon kimerült vagyok.”
Adamet egy évvel ezelőtt elrabolták. Az állítólagos rablók váltságdíjat követeltek, s Linda és Jake éppen a fegyverükért mentek, amikor hívták őket a rendőrségtől. Adamre egy teherautó sofőrje bukkant rá a város nyugati részén, de a rendőrök minden erőfeszítése ellenére sem tudták megtalálni az elkövetőket.
“És nem gyanúsítják a kamion sofőrjét?” – Gina kérdezte, csöndbe hozva Lindát, a gondolataiban való merülésből.
“Azt mondták, hogy alibije van. Egy nagy utazáson volt. Visszatérve arra a képre” – Linda visszaszaladt a kanapéba, és felkapta az albumot. „Már többször is megmutattam neki ezt a képet, és mindig megijed.”
Ekkor tértek vissza a férfiak a garázsból. “Késő van, Gina. Induljunk.” – mondta Steve.
“Vigyázz magadra. Mindig jöhetsz hozzám, ha valami a baj.” Gina felkapta a táskáját, megölelte Lindát, és Steve-vel elmentek.
