Az idő sodrásában, a város szívében található a letisztult retro dizájnnal bíró lakótelep, mely a 80-as években jött létre. Az intenzív hazai falak, a keskeny gyalogutak és a miniparkok üde atmoszférát kölcsönöznek. Az itt élők szeretetteljesen „Az ódon házak élményparkja”-nak hívják. Az ott lakók összetartó közösséget alkotnak; a gyerekek a közös udvaron szórakoznak, a felnőttek a padokon trécselnek, míg a nagyszülők a szomszéd csemeték játszását figyelik.
A telefonjával okoskodó kislány, Móni, a háza közelében található játszótéren éli ki felfedezői kedvét. Amikor a szülei nincsenek ott, igazi szemfüles kincsvadász lesz belőle. Minden sarkon újabb kalandra lel. A régi faanyagú mászókán mászva feltárja a környezete minden apró titkait: a narancssárga virágokat, a fényes szemű bogarakat, és a motorzaj nélküli természet zöld lombjait. De Móni szemében nem csak a teremtett világ látványos szépségei tűnnek fel, hanem a hajdani idők múltjának lenyomatai is.
Móni szőke fejével egy nap összeakad a szomszéd bácsi feleségével, Etuskával, aki örökéletű mosollyal köszönt. Eti néni, ugyanazon a néven mindenki által ismert, a lakótelep kedvenc történetmesélője. Móni már régóta fogalmazgatja a kérdést, miszerint már annyi érdekes történetet hallott neki, miért nem mesélte még el neki, hogy hogy telt az élet a régi időkben.
- Mesélj nekem a régi időkről, Eti néni! – kérdezte izgatottan Móni.
Eti néni szemei szikráztak a nosztalgiától. – Tudod, Mónika, ez a hely sokkal másabb volt. Az emberek betelepültek ide, tele volt fiatal családokkal. Minden este a kölykök az udvaron játszottak, a szülők pedig sülték a húsokat a grillezőben és csevegtek. Akárcsak te most.
- De miért változott meg ennyire? – firtatta tovább Móni.
- Az élet, kisunokám, sosem áll meg. Az emberek elköltöznek, új munkahelyek várják őket, és a világ is formát változtat, de szívünk mélyén ott maradnak ezek a pillanatok. – mesélte Eti néni, mialatt apró, színes köveket hintett szét a pázsiton. – Nézd meg ezt a követ. Emlékszem, amikor az unokáim itt játszottak, és minden nyáron a parkban szedtünk némi gyümölcsöt.
Móni el tudta képzelni, milyen sok boldog ember járkált itt egykor a lakótelepen. Ahogy a színeket és a visszhangzó hangokat figyelte, látta a gyerekek mosolyát és hallotta a felnőttek vidám kacaját. Ez a lakótelep része egy pillanatra életre kelt.
Eti néni és Móni sokáig csak üldögéltek és beszélgettek. Végül titkos dolgokat is megosztottak egymással arról, hogy milyen a mindennapi életük, és milyen elképzeléseik vannak a jövőről. Móni tanácsot kért, hogyan lehetne a régi játékokat újraéleszteni, hogy a környék fiatal lakói is megtapasztalhassák azt a csodálatot, amit Eti néni fiatalkorában átélt.
Ennek következtében Móni és Eti néni barátsága tovább mélyült, és közösen elkezdtek gyűjteni a régi emlékeket. Képeslapokat, régi fényképeket gyűjtöttek össze, hogy a lakótelep történetét megőrizzék a jövő generációinak. Reménykedtek, hogy a múlt eseményei és a közös élmények inspirálni fogják a fiatalokat, hogy felfedezzék lakóhelyük elvarázsolt hangulatát.
Ez a kis retro lakótelepi korrajz emlékeztette mindannyiunkat, hogy a múlt kincsei nem csak nosztalgiaforrások, hanem a bennünk élő gyökerek és álmok találkozási pontjai. A színek, a hangok és az emlékek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lakótelep továbbra is élettel teljen meg.
