Liam mindig elutasította nagyanyjának ajánlatát, hogy kinyissa a szerszámosládát, amit a nő adott neki. Semmi érdekeset nem várt tőle, hisz szerinte a nagymama ajándékai soha nem maradtak meg az emlékezetében. Ám mikor a nagymama elhunyt, és Liam végre felnyitotta a ládát, a meglepetéstől képtelen volt abbahagyni a sírást, amikor felfedezte, mi rejtőzött a kis kompakt dobozban.
Liam minden évben a Texas államban élő nagyanyja, Agnes oldalán töltötte a nyarat. Együtt dolgoztak a farmján, összegyűjtötték a friss zöldségeket, és Liam sokszor örömmel fogyasztotta el a nagymama által készített gombalevest. Az ő feladata volt a diógyűjtés, amelyből később miniatűr hajókat készített a játékkatonáinak.
Némileg csalódottan vetített vissza arra az időszakra, amikor a nagymama gyakran látogatta őt még az iskolai évei során. A 65 éves, már törékenynek mondható Agnes hűségesen utazott hozzá vonattal hétvégente, és soha nem felejtette el, hogy mindig hozzon neki valamilyen ajándékot.
Liam azonban soha nem értékelte az ajándékokat. Folytonos csalódás volt számára, amikor helyettük csak sci-fi könyvek voltak a csomagokban. Ezek után aztán nem is bontotta ki a többi csomagot, amit nagymamája hozott neki, a szobájában hagyta őket. “Nagymama, ígértél nekem képregényt, nem ezt akartam!” – panaszkodott sokszor a fiú.
Agnes mindig csak mosolygott a fiú naivitásán. “Liam, soha ne ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Olvastad már valamelyik könyvet, amit vettem neked?” – kérdezte.
“Hát nagyon szerettem volna, de…” – kezdte a választ Liam.
“Nem hiszem el, hogy nem olvastad el a könyveket, amiket vettem neked, Liam” – sóhajtott a nagymama. Agnes minden nap hálás volt azért, hogy kicsit ugrathatta kicsit az unokáját, és ma is, amikor meglátta a fiú bűntudatos arcát, mert nem értékelte az ajándékokat.
Egyik nap, amikor a nagymama ismét Liamet látogatta meg, elázott az esőben. A szerszámosláda, amit neki hozott, piszkos és koszos lett az esőtől. Az ajándékcsomagolás alig látható volt a por rétege alatt. Liam meglepődve nézte a dobozt: “Miért ilyen koszos, nagyi? Olyan, mintha valaki porba és földbe dobta volna.”
