Szemlélve nagyszüleink régmúlt időkben készült, filmes varázslatot nélkülöző fényképeit, hihetetlen érzés kerít hatalmába: mintha az idő egy pillanatára megfagyott volna, őket pedig a vászon sztárjai helyett a valóságba vetítette volna. Mindezek a fényképek nemcsak korukat idézik meg, hanem egy elfeledett elegancia és természetes karizma világát is felvillantják előttünk.
„A dédnagymamám 1900-ban diplomázott fizikából”.
“Egy kora nyári napon, 1939-ben ragyogott így a nagymamám éppen 16 évesen.”
„Nagyszüleim Olaszországban, 1954-ben, mintha csak egy filmkockáról léptek volna elő”.
„A nagypapám a 20. század közepén – egy férfi, akinek arcát csak egy fényképről ismerhetem.”
“A nagymamám 16 éves korában – csak úgy ragyogott a fiatalság és szépség hajnalán.”
„A nagyszüleim egy hajón az 1950-es években – az élet öröme és eleganciája sugárzik róluk.”
„A nagymamám ma lett 100 éves! – A korig megállt az idő, és ő még mindig csillog mint annak idején.”
„Nagyszüleim a nászútjukon, 1962-ben – olyanok, akár a boldogság képei.”
