Egy árva fiú összeomlik, mikor örökbefogadó anyja betegségében szenved. Megpróbálja összegyűjteni a nem kis összegű orvosi számlák fedezetét, mígnem egy napon egy váratlan esemény átrajzolja mindkettőjük életét.
Amikor Sally belépett az árvaház kapuján, és Joelra mosolygott, a kisfiú megértette: Sally az, akire várt. Már három éve élt ott, anyja meghalt rákban, és sok gyereket látott már új családokba kerülni. De Sallyben és Joelseben valami különleges „energia” volt, egyfajta kölcsönös elismerés.
Joel érezte, hogy Sally az! Kezdettől fogva mély kötelék alakult ki közöttük. Sally elvált nő volt, de mélyen vágyott arra, hogy anya lehessen – Joel segítségével ez az álma megvalósult!
Joel hosszú ideig úgy érezte, biztonságban van. Az a tragédia, mely még születése előtti apját elvette, anyját pedig, mikor alig volt öt éves, végre a múlté lett.
Mostantól csak rózsaszín felhők lebegtek felette. Ám egyik napon, miközben palacsintát sütött, és Joel-el nevetgélt a konyhában, Sally hirtelen összeesett.
A serpenyőt elejtve komolyan megégette a kezét, de az csak akkor tudatosult benne, amikor magához tért. Joel ragaszkodott hozzá, hogy menjék sürgősségire, ahol kiderült, hogy beteg, sőt, nagyon beteg.
Sally megnyugtatta Joelt, hogy ne aggódjon, de a fiú hallotta, ahogy telefonon vitatkozik: úgy tűnt, az orvosi biztosítása nem minden költséget fedezi, és nem volt elég pénze.
“Ez miattam van?” – kérdezte Joel aggodalmasan. “Tudom, hogy drága gyereket nevelni…”
“Dehogy, kincsem!” – nevetett fel Sally, magához ölelte Joelt, és elhalmozta csókokkal. “Soha ne gondold ezt komolyan!”
Joel ennek ellenére ijedt maradt. Emlékezett, hogy egyszer olvasott egy történetet, melyben gyerek limonádé-árusítással gyűjtöget pénzt. Ezt ő is megtehetné! De először szüksége volt citromokra.
Egy zacskó citromot és egy kiló cukrot vett a helyi élelmiszerboltban. Délutánra két nagy üveg limonádét készített, majd a háza előtt felállított egy asztalkát.
“1 dollár egy pohár – a város legfinomabb limonádéja!” – hirdette a járókelőknek.
A felnőttek imádnivalónak találták, és gyorsan kiürítették az üvegeket, de amikor Joel összeszámolta a pénzt – alig lett 8 dollár! Hamar rájött, hogy a citromok és a cukor árához képest alig marad valami a kaszáján.
Épp befejezte a munkát és vitte el a befőttesüvegeket, amikor észrevett egy pénztárcát a fűben. Fölkapta, és a benne talált személyi igazolvány szerint egy Mr. Dome nevű emberé volt, aki a város másik végében lakott. Aztán meglátta a tárcában a hatalmas köteg készpénzt – többet, mint amennyit valaha is látott.
El kellett juttatnia a tárcát Mr. Dome-nak, ezért Joel gondosan a kabátja zsebébe tette a pénzt, a tárcát a farmerja hátsó zsebébe, és elindult.
Két órával később már a Mr. Dome háza előtt állt. “Jó napot” – mondta. “Megtaláltam a pénztárcáját és a pénzét!”
Megmutatta Mr Dome-nak a tárcát, és a kabátja zsebébe nyúlt a pénzért – nem volt ott! Joel kétségbeesetten kereste újra és újra a zsebében, végül eleredtek a könnyei.
“Nem loptam el a pénzét” – zokogott Joel. “Esküszöm, én nem voltam!”
“Nyugi, Joel” – mondta a férfi halkan. “Nem a pénz számított. Nézd” – Mr Dome egy fotót mutatott Joelnek, ami a tárcában volt.
“Ez az utolsó kép, amin a feleségemmel vagyok, mielőtt meghalt” – mondta. “Ez többet ér, mint bármennyi pénz. Pénzt még kereshetek, de ezt az emléket nem pótolhatom.”
De Joel nem tudta abbahagyni a sírást. “Ez a balszerencse” – sírt. “Az én hibám, hogy Sally beteg, hogy anya és apa meghaltak, és van itt ez a rengeteg pénz!”
“Ez tényleg nagy teher egy kisfiúnak” – mondta Dome úr finoman. “Miért nem mesélnéd el az egész történetet?”
Joel elmesélte, és Dome úr végighallgatta. Végül Joel kezét megrázva azt mondta, hogy ne aggódjon. “Van egy olyan érzésem, hogy a szerencséd megfordult, fiatalember, csak várj és meglátod!”
Ez bejött! Két nappal később Sally kapott egy telefonhívást: valaki teljesen finanszírozta kezelését egy exkluzív klinikán, ami pont az ő betegségére szakosodott.
Joel elkísérte Sallyt. Biztos akart lenni benne, hogy Sally jól van. Meglepődve látta, hogy az első ember, akit ott lát, az Mr. Dome, aki fehér köpenyt és sztetoszkópot visel.
“Üdv, Joel” – mosolygott. “Nem mondtam, hogy a szerencséd megváltozott? Ez a történet hozott az ajtómhoz, és megígérem, anyukáddal minden rendben lesz!”
3. tanulság ebből a történetből
A legcsodálatosabb dolgok gyakran akkor történnek, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. Joel balszerencsének érezte magát, ám Sally így ingyen a legjobb orvos kezei közé került!
Élvezd a jelen pillanatait és legyél önmagad. Joel és Sally megtanulták értékelni egymást, és a legtöbbet kihozni minden egyes napból, amit együtt töltöttek.
Oszd meg ezt a megható történetet ismerőseiddel. Talán feldobja a napjukat és kicsit inspirálja őket is.
Ez a cikk mindennapi életből merített történetek inspirálták, és egy hivatásos író készítette. Sem a nevekkel, sem a helyszínekkel való bármilyen hasonlóság nem valós, csupán a véletlen műve. Minden kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
