Éppen két hete töltöttem be az ötvenedik életévemet. A nap nehezen indult, sokat sejtően, de mégsem várt fordulatokkal. Aznap reggel furcsán kezdődött, mivel kezdetben úgy tűnt, hogy mindenki elfelejtette a nagy napot.
Az első csapást én jól ismerő feleségem mért rám. Reggel még csak a megszokott „jó reggelt” válaszra sem méltatott, hát még hogy “Boldog születésnapot!” kívánjon. Ez igen rosszul esett.
A gyerekeim sem adtak hangot semmilyen ünnepi jókívánságnak, teljes mértékben elhanyagoltak. Ennek következtében mire elhagytuk a házat, rossz kedv volt az útitársam.
Irodámba érkezve, azonban Mari, a hűséges titkárnőm váratlanul előállt a meglepetéssel:
„Isten éltesse sokáig, főnök!” – kiállt a hangos szó miatt meglepetten összerezzentem. Legalább egy ember az életemben emlékezett a meglepő alkalomra! Ez a gesztus lendületet adott a délelőttömnek, ahol gördülékenyen haladtam előre a munkával.
Mikor a nap pont délben járt, Mari újabb meglepetéssel készült. Bekopogtatott az ajtómon:
„Főnök, ma van a születésnapja. Mi lenne, ha elmenneünk ebédelni, csak mi ketten?” – kérdezte.
Nem a szokásos, megszokott helyünkre mentünk, hanem egy bájos kis falusi étterembe, ahol kizárólag a magunk urai lehettünk. Martinival koccintottunk. Ajándékként ételeinkben gyönyörködtünk, melyek kiválóak voltak. Pihentető és kellemes volt.
Étkezésünk végén Mari újabb ötlettel állt elő, melyben a születésnapom volt központi téma:
„Nem lenne jobb, ha nem térnénk vissza az irodába? Annyira szép az idő, ráadásul a születésnapi napján vagyunk. Ráérünk, erősebb a kapcsolatunk. Menjünk fel a lakásomra és ott iszogassuk a délutáni kávét!” – ajánlotta. A lakásán újabb Martinival ünnepeltünk, és cigarettával lazítottunk a kényelmes kanapén.
Egy idő után Mari szólt:
“Ha nem lenne probléma, átöltöznék valami kényelmesebb cuccba, a hálómban találom meg, mindjárt jövök.”, így elment a hálóba. Néhány perc múlva visszatért, de a kezében egy születésnapi tortát tartott. Mögötte pedig az én feleségem, a gyerekeim, és néhány közelebbi munkatársam énekelte a “Boldog születésnapot!”-ot.
Én pedig ott ültem a kanapén és… a zoknimon kívül semmi sem volt rajtam!
