Egy fiúcska nyom nélkül eltűnik, miután lefut egy fagylaltos autó után. Ismeretlen környéken próbál segítséget kérni, házról házra járva, hogy hazajusson, ám kiborul, amikor rájön, saját hasonmásával találkozott.
A kisfiú neve Dale, aki éppen a nagymamájával volt piacra. Tükör képe volt nagyanyjának, hiszen szorosan fogta a kezét, ahogyan azt a nagyi elparancsolta neki.
Ám amikor a nagymama, aki Dorothy névre hallgat, lepillantott, a fiú eltűnt. Csak a táskáján lógó brokkoli kalapácsolta a tenyerét.
A félelem arcát öltötte, hirtelen eszébe jutott, hogy pár perccel korábban észrevett egy fagylaltos kocsit. Azt gondolta, hogy a fiú lefutott az ígéretes nyalánkság után. Óriási hirtelenséggel kezdte szem elött tartani minden mozdulatot…
“Dale? Dale, fiam, hol vagy?” – kiáltozta, szeme tele könnyekkel, szíve telve rémülettel.
“Hé, nem láttál egy hét….” – faggatózott a járókelőknél, hiába.
“Jézusom, kérlek, tűnjon csak elő! Hol lehet?”
Sehol sem találta. Egy pillanatra azt gondolta, hogy esetleg elrabolták. De ki rabolna el egy rendes, szegény unokát egy friss gyümölcsöket árusító nagymamától?
“Biztos, hogy a fagylaltos kocsi után rohant. De hol az a kocsi? Sehol sem látom.”
Az ösztönök vezették jól. Dale alig várt, hogy a fagylaltot tudja lerágcsálni, és amint észrevette a furgont, eleresztette nagyija kezét, és megindult az amatőr ice cream truck után. Vigyázatlanul követte a járgány utat és sokkal később vette csak észre, hogy elveszett, és távol esünk a piactól.
Dale ijedten figyelte a monumentális épületeket, amiket egészen ijesztőnek talált. Még fiatal volt, és soha nem maradt egyedül eddig. A kisgyomra kezdett bizsergetni félelem miatt amikor a mögötte dübörgő autókat hallotta. Egy közel fekvő házhoz rohant, hátha valaki segít rajta.
“Ki kopog?” – kiáltott az ajtó mögött elrejtőzködő nő, Dale kopogására.
“Haza szeretnék menni. Tudsz segíteni, kérlek? A nagyi válaszol!” – Dale reménykedve vágta bele.
“Nagyihoz? Itt nincsenek nagyik. Menj haza!” – rontott rá a nő, akitől kért segítséget a vendégszoba fiú, de tréfáról hitte, hogy szóval.
“Nem! Meg kell értened, segítened kell nekem!” – de a nő csak betolta a fejébe az ajtót.
Mindennel teli arccal és halál félelemmel csapta be az összes ajtót a szegény kissrác és hálát adott minden könyörgésért, de az arcába csaptak, nekik is úgy tűnt, valamilyen tréfákat rendezett, óvodai osztálytársakkal akiket már löktek ilyen rosszcsont dolgokat.
Dale már fel is akart adni, amikor elhaladt az utolsó ház mellett, amire még nem kopogott be. Tűnt mindegynek, mégis úgy döntött, próbálkozik még egyszer.
Elindult hát és bekopogott az ajtón, és senki nem mozdult. Újra bekopogott…
De most már az ajtó bekapaszkodott és nyikorgott, mint a vasacska és Dale az egész életében a legnagyobb meglepetést kapta. Bacsak a saját képmásával találkozott volna!
“Tükör? Nem, a ruhája más” – szűrte le Dale.
“Jaj, Istenem, anyu, gyere ide!” – kiabált a második gyerek és meghívta anyja, aki ugranak jött fel, miután észrevette micsoda kísérteti hasonlóság volt Dale és a fia, Peti közt.
“Te kicsoda vagy? Hogyhogy úgy nézhetsz ki, mint a fiam?” – kérdezte. “Gyere, lépj be!”
“…a teherautó után futtam és… és amikor meghallottam, hogy a nagyi nincs itt” – mesélte Dale könnyek között.
Emma még mindig közömbös volt. Tett neki egy pohár vizet, és nem sokkal később félre húzódott egy tüll függöny mögé, miután észlelte a járőrkocsi szirénáját.
“Ez biztosan ért intézkedett… gyere” – mondta, és kézre fogva vezetett Dale-t.
Emma az egyik rendőr mellé lépett, aki hátrament egy kép mögé, mit a napközbeni kutatókkal talált. “Urak, bocsásson meg az úr, ez a gyerek erre jött. Nem sokáig fogta bennem, hívhatnád a 911-et”.
Dorothy kibújik a rendőrautóból és jól megneszeli Dalet. “Istenem, miért hagyott otthon? Majdnem odavolt a szívdobogásom! Hála az égnek, hogy jól vagy! És köszönöm neked ezt a kicsi segítséget is!
Dorothy hálásan nézte Emmát, de amikor Peter jött, ijedten elrémült.
“Istenem! Hogy lehetséges ez?” – kiáltott fel.
“Igen, erről is akartam beszélni.. Kérem, hatolj be” – mondta Emma.
Kiderült, hogy Dorothy-nek tudnia kell, hogy Peter nem Emma természetes fia. A mostohaanya volt, aki hat évvel korábban hozzáment Simonhoz. Angol néven Dorothy.
“Elküldhetném a fényképeket, ha nem gondoltad, Emma?” – ő hárította.
“Persze, nézd csak” – mondta Emma és megmutatta a képet és az esküvői fotót.
Dorothy elkápráztatott, mivel a menyasszony volt a halott lánya, a neves Sarah.
“De azt hittem, hogy külföldre küldenek. A lányom temetése után nem vett fel velem a kapcsolatot és nekem adott a fia, Dale-t” – mondta Dorothy, aki továbbra is féltek, hogy ki is Peter.
Emma hamar rájött, és valamit elmondott, amit Dorothy nem is tudott elképzelni.
“Mrs. Turner, azt hiszem, Peter is te vagy, az unokád” – mondta Emma, és megmutatott Dorothynak egy régi képet, ahol kétséget kizáróan két baba piros pólóban van, és Simon ágyán fekszenek. “Ezt a padlón találtam innen fent”.
“Két baba? Az egyik Peter? De Simon azt mondta, hogy Sarah ikreket szült, mint az egyik fia, Dale” – magyarázta Dorothy, amíg kézbe vette.
Mint kiderült, Dale 30 perccel Peter után született. Dale bonyolult szülése vezetett Sarah halálához és Simon hibáztatta újszülöttét a feleségének a haláláért.
Nagyon gyűlölte Dale-t, elrejtette a hírt, hogy az egyszemélyes mama, az ikrek születése után, aki akkor egy másik államban élt. Sarah temetése után egyér pergélyezés után kiadtam Dorothy-nak és azt mondtam neki, hogy nem tud vigyázni a “csak” fiára és a nagymama elhitte az ígéretet.
“Mennyei ég, ez valóságos!” – Dorothy kiabált. Nagyra tisztelte Petert és Dale-t. “Most mit tegyek? Akarok mindkét unokát, de Simon nem engedi be Dalet.”
Ugyanúgy aznap estére Simon hazaért és meglepetten találkozott anyósa és Dalet. “Te? Hogy kerülsz ide?”
“Két éve ideköltöztem és különös, hogy soha nem botlottunk össze, pedig ugyanabban a városban élünk” – válaszolta Dorothy.
“… nem vagyok igazságos! Nem bírtam elviselni, hogy láttam a gyereket. Így csak elbújtam Petert, a családban az első baba, és Dale-től megszabadultam. Megölte a feleségemet!” – Simon védő. “Vigyék ki a házamból!”
Emma tudta, hogy Simon mennyire érzelmi lehet, de érezte, hogy ez túl sok volt neki. Félt, hogy Peter megsérti, úgy gondolta, hogy a legjobb, ha elküldi a nagymamájával.
Hosszú jogi huzavona után Dorothy és Emma felügyeleti jogai megszereztek Peterrel. Emma nagyjából ugyanekkor vált el Simon és kollégák Dorothy és az őszinte.
Végül Simon megkóstolta, amiért elhagyta Dalet. A bíróság megszólította őt, hogy fizetnie kell a majom utáni ikreknek, amíg azok 18 évesek nem lesznek.
Ami Dorothyt illeti, nem tudta eléggé megköszönni Emmának, hogy segített neki újraegyesülni az unokáival, különösen Peterrel, akinek a létezéséről nem is tudott.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Nem szabad elutasítani senkit, akinek szüksége lehet a segítségünkre. Dale, aki egy ismeretlen környéken tévedt el, házról házra járt, reménykedve, hogy segítséget kap. De mindenki elutasította, és csak egy nő nyújtotta neki a segítséget.
A gonosz cselekedetek csupán csalódást és szégyent hoznak. Simon, Dale-t hibáztatta a felesége, Sarah haláláért. Azt hazudta Sarah édesanyjának, hogy csak egy gyermeket szült, és elárulta Dale-t. Elrejtette Peter személyazonosságát, és felnevelte, azt hitte, Dorothy soha nem fogja megtudni, hogy ikerunokái vannak.
Oszd meg ezt a lebilincselő történetet a családoddal és barátaiddal, mert felvidíthatja a napjukat és szellemileg ihletet meríthetnek belőle. Ez a cikk a mindennapi életből vett eseményekből merített ihletet és szakmai író által került megírásra. Bármilyen hely vagy névkapcsolat csak a véletlen műve. Minden kép
