Nyárias délutánon David Evans hazafelé tartott, mikor feltűnt neki a szélvédője mögött két ázott fiú. Most azonban nem csak az eső akadályozta őket utazásukban. Elhatározta, hogy segít a gyerekeken, még nem tudva, hogy ezzel milyen mélyen fogja érinteni őket.
Egy esős nap során az út mellett két ázott fiú járkált. David Evans figyelme rögtön útközben fordult feléjük< digitalis-telep>.
h1>Megjegyezte, hogy a többi autós pusztán figyelmen kívül hagyta őket, így úgy döntött, megkérdezi, szükségük van-e segítségre.
„Fiacskák, zuhog az eső. Miért nem várjátok meg, amíg eláll?” – kérdezte tőlük. Normális esetben a fiúk titkosnál agyubori esemény hallatán egyszerre lennének csalama.
„Nincs túl sok időnk, minden áron a városba kell jutnunk”. – felelték.
David empatikus férfi volt, így a fiúk szavai komolyan hatották és úgy döntött, segíteni fog rajtuk.
„Szálljatok be, én elviszlek titeket” – így ő, mialatt a törülközőt nyújtotta át a fiúknak.
A fiúk nem hittek a szemüknek, végül valaki felajánlotta nekik, hogy elviszi őket a városba.
Amikor megérkeztek a városba, a fiúk elhagyták a kocsit, bele-bele nézve a házak ablakaiba. Látták, ahogy David belép egy házba az utcán, majd onnan nézett utánuk, mire ők is visszaintettek neki.
Másnap reggel meglepetten hallotta a csengőt David, mialatt kávézott.
Kinyitotta az ajtót, és nem hitte el a szemének: a két fiú állt ott, melléjük szorítva anyjukat.
„Ki gondolta volna?” – kérdezte csodálkozva. „Mit kerestek?”
Az édesanya, és a fiúk bemutatkoztak, majd ugyanazzal a közvetlenséggel fordultak David felé.
„Csak arra szerettünk volna felhívni a figyelmedet, hogy beteg nagymamánkhoz siettünk tegnap, aki abban a pillanatban szeretett volna elbúcsúzni tőlünk…és köszönhetően neked, sikerült is neki.” – közölte az egyik fiú könnybe lábadt szemmel.
David, látva a fiúk szemében az igazi érzelmeket, megértette, hogy az ő tette mekkora hatással volt rájuk és mennyire meghatározó volt az a pillanat, amit ő lehetővé tett számukra.
„Azt reméltem, bármikor segíthetek nektek, és örülök, hogy sikerült is nekem. Köszönöm, hogy megosztottátok ezt velem”
Davidhez a maga módján közeledtek a fiúk. Megígérték, hogy bármiben segítenek neki, amiben csak tudnak, miközben kihasználták azt a kötelékezést, amiteter David létrehozott közöttük.
Péter és Ádám nagyon közel kerültek Davidhez, és úgy tekintettek rá, mint egy nagypapára. Ők magukát rendszeresen meghívták őt vacsorára, ahol aztán mindig jól érezték magukat.
Mit lehet tanulni ebből a történetből?
Ne hagyd, hogy a világod túl gyorsan pörögjön, ne felejtsd el, hogy vannak emberek, akiknek segítségre van szükségük. David Evans ezzel a tettel nem csak a fiúknak segített, hanem nevet adott nekik az élettől.
Ahhoz, hogy másoknak segítsünk, nem kell feltétlenül nagy áldozatokat hozni. Másoknak adott segítség kicsi áldozat lehet nekünk, de nekik hatalmas áldást jelenthet.
Hozd meg a döntést, hogy legközelebb, amikor meglátod, hogy valakinek segítségre van szüksége, Te leszel az, aki segít neki.
Ez a cikk a valódi életből vett történeteket vetítette vászonra és reflektált rájuk képzelt történetekkel. A cikkben szereplő személyek a valóságban nem léteznek, minden csak a képzelet szüleménye.
