Van egy gyermeki szív, mely örökkévaló szeretetével, tiszta ártatlanságával életet varázsol azokba, akik azt elveszítették volna. Egy diákkorú fiú, Simón mutat példát a végtelen odaadás és az emberséges érzelmek erejéről a legnehezebb időkben is, amikor boldogsága és gyásza közt lebegő édesanyját ajándékkal lepi meg – minden egyes alakalomban. Míg mindez önmagában is csodálatos tett, ehhez adódik hozzá az, hogy Simón egy napon a legnagyobb ajándékkal lepi meg édesanyját – egy otthonnal, ahol letelepedhetnek.
Simón édesapja munkahelyi balesetben vesztette életét, mióta rendszeresen figyeli, hogyan apad el lassan-lassan édesanyja öröme. Nem maradt más választása, mint cselekvésbe lépni, és valami olyasmit tenni, amitől édesanyja újra mosolyog. Viszont ez nem is volt olyan egyszerű, hiszen ahogy nőtt, úgy kellett érettebb megoldásokat találnia.
Egyáltalán nem volt mindegy, hogy milyen ajándékot adományoz, hiszen tisztában volt vele, a legnemesebb ajándék önmagának, gondoskodásának és szeretetének kifejezése. Ennek jegyében kézzel készített ajándékokat, kézműves munkákat adott a virágok és a vicces kis kövek mellett. Ahogy viszont egyre nagyobb lett, úgy váltak az ajándékok is egyre értékesebbé és specializáltabbá. “Simón”, mondta az édesanyja, “Ne költsd rám a pénzed! Magadra kellene gondolnod. Tudom, hogy szeretnél egy olyan cipőt, amilyen mindenkinek van!”
Simón erre csak mosolygott, és azt felelte: “Nem, édesanyám! Semmi sem jelent nekem annyit, mint az, hogy látlak téged mosolyogni!”. És valóban, annak ellenére, hogy éveken át próbálkozott, Simón továbbra is nem tudta elfelejteni az apját, nem tudta elengedni azt az emléket, amint édesapja ül a kanapén, ezzel megnehezítve a gyászfeldolgozást mindkettőjük számára.
Simon ajándéka
Az év folyamán Simón a helyi szupermarketben dolgozott, és ott ismerkedett meg egy idős nővel, Damjánnal, aki a bolt tulajdonosa volt. Simón kitartó, emberséges munkája mélyen hatott a nőre, aki cserébe komolyan elkezdett foglalkozni a fiúval, aki mindig mindenkiért aggódott és mindig adott valamit – még akkor is, ha azt ő maga nem tudta megengedni magának.
Egy alkalommal Simón beszélgetést kezdett Damjánnal, és megosztotta vele álmait az anyjáról azaz „Szeretném, ha egy új házban élhetne, kerttel. Ő régen rózsákat termesztett és az almafánk is volt, ahonnan leszedtük az almát és lekvárt főztünk. Nem akarom, hogy elveszítse ezeket a pillanatokat.” – mondta Simón.
Simon meglepetése
Simón végül megengedte magának, hogy többet költsön anyjára, aki, amikor megkapta ajándékát, megdöbbenve pillantott a fiúra. “Ne aggódj, anya! Fogsz mosolyogni, ezt megígérhetem neked!” – válaszolta Simón mosolyogva.
Simón két hét után újabb meglepetést adott édesanyjának. A meglepetés pedig nem más volt, mint a Damján által Simónnak adott ház, amely számára álmai otthonává vált. Rózsák vannak a kertben, hátul pedig egy őszibarackfa. Simón anyja nem bírt a könnyeivel, és a fiát átkarolva csak annyit mondott: ”TE vagy a legjobb és legcsodálatosabb ajándék, amit valaha is kaptam!”
Hol van itt a tanulság?
A legnagyobb adomány, melyet bárki adhat, az szeretet. Simón óriási szívvel és lelkülettel csábította édesanyját, de a mosoly nem az ajándékoktól függött. Minden anyának édes a gyermek. Ahhoz, hogy túljussunk a gyászon, a jövőre kell koncentrálnunk. Simón édesanyja a saját fájdalmán keresztül küzdött, és elfelejtette, hogy Simón is gyászol az apja után.
Oszd meg ezt a történetet a hozzád legközelebb állókkal. Lehet, hogy a napjukat szebbé és mosolygósabbá teszed vele.
Ez a történetet mindennapi emberek, sikertörténetektől és profi íróktól vett ihlet által íródott. Bármilyen hasonlat a valóságban létező nevekkel és helyszínekkel a véletlen műve. Minden felhasznált kép kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
Által készítve
