Sofia azt hitte, felkészült arra, hogy végre találkozik fia szerelmével. Ám amikor megnyitotta az ajtót, egy sokkal régebbi fejezete az életének tett egy meglepő belépést a jelenbe.
„Felnőtté vált a fiam!”, gondolta Sofia büszkén. Amíg a sütőben sült a csokoládétorta, a háza ragyogott a hajnal napsugaraitól és a tökéletes tisztaságtól.
Daniel, a fia, az elmúlt hetekben minden rokonuknak és barátjuknak mesélt a lányról. „Mamá, ő egy igazán gyönyörű személy. Annyit küzdött az életében, különösen miután gyerekkorában elvesztette a szüleit.
Sofia alig várta, hogy találkozzon a lányával, akit Daniel annyira szeretett. S végre itt volt a pillanat, amikor Daniel az otthonukba hozta a leendő menyasszonyát.
Miután megnyitotta az ajtót az, minden gyermeki izgalom elszállt szívéről. Egy pilanatra ráébredt, hogy a menyasszonyával korábban már találkozott.
„Stephanie?!”
A lány zavartan nézett Sofiára, aki, a régi emlékek által eluralkodva, már nem is vette észre a lány meglepett reakcióját.
„Az a sebhely… és az a mosoly! Pont, mint az édesanyádé volt!” – Sofiát már könnyek borították, melyek lassan, de biztosan végigcsorogtak az arcán.
„Honnan ismeri a nevemet… és hol ismerte meg az anyámat?” – a lány teljesen összezavarodott.
„Stephanie, én ismertem az édesanyádat. Ő volt az egyik legfontosabb ember a világon számomra. Minden nap róla és rólad gondolkozom…”
Sofia közben megmagyarázta stephanie-nek az anyjával való találkozását. Árulta a barátságukat, mely mindkét nő számára létszükségletté vált. Sofia elmondta a lányának a közös élményeiket a nővel, aki az elszeparált gyerek nővére volt.
Serena, a Stephanie édesanyja, egy gyermekotthonból került ki, és sosem tudta meg, kik voltak a biológiai szülei. Sofia elmondta, hogy miközben ők hárman – ő, a terhes Serena és a jövőbeli menyasszony, Stephanie – együtt éltek, teljes harmónia volt köztük, és lehetővé tette számukra, hogy túléljék a terhesség és a szülés nehéz időszakait.
Serena sajnos túl korán veszítette el a férjét, kevesebb mint három hónappal a Stephanie születése előtt. Az ő tragikus halála után, Serena még erősebben ragaszkodott kislányához, Stephanie-hez.
Serena halála után nem sokkal, Stephanie-ért a CPS (Child Protective Services) jött, és ugyan Sofia próbált követni őket, hogy vigyázhasson a kislányra, sikerült elveszítenie őket. Régóta bűnösnek érezte magát emiatt, de a találkozásuk után, Stephanie megnyugtatta őt, hogy ne érezze magát hibásnak.
Sofia pedig egy bársonydobozból előkerített egy csodásan csillogó gyémánt fülbevaló pár, melyet Serena vásárolt Stephanie számára, még a halála előtt.
„Igen, ezek a fülbevalók a tiedek, Stephanie. Anyukád már régen megvásárolta őket, még a halála előtt, számodra, az esküvőd napjára. Ezeket ajándékozza neked.”
„Szívemből sajnálom, hogy soha sem találkozhattál az anyukáddal. Azonban biztos vagyok benne, hogy ahol is van most, boldog, hogy a lánya jól érzi magát” – mondta Sofia, mivel a kellemes emlékekből úgy tűnt, hogy Serena nagyon szeret a lánya.
Miután beszélgetése befejzött, Sofia, Daniel és Stephanie mind hálásak voltak egymásnak. Sofia azért, mert találkozhatott fia szerelmével. Daniel azért, hogy megismerheti a menyasszonya múltját. És Stephanie, hogy megismerhette a már régóta eltávolított anyját, akivel csak egy rövid időt tölthetett.
Majd itt volt a nap. Végre esküvőre került sor. Daniel és Stephanie esküvője a tavasz közepén zajlott, Sofia pedig segített a gyémánt fülbevalók felhelyezésében a menyasszonyának Stephanie-nak. Szívből jövő szóval jelentette ki: „Isten hozott a családban!”
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Ez a történet élő példa arra, hogy a barátságok némely esetben erősebbek a vér kötelékénél. Serena és Sofia barátsága a szülés, a halál, és a szétválás időszakain keresztül is fennmaradt, és a Serena hagyatéka tovább él azokban, akik ismerték és szerették őt. A szeretet nem ismer határokat. Serena szeretete Stephanie iránt mindvégig jelen volt, még a halála után is, amikor Sofia átadta Stephanie-nak a szeretettől és a gondoskodástól sugárzó gyémánt fülbevalókat. Ezeknek a visszaemlékezéseknek a megosztása családunkkal és barátainkkal talán beléjük csempészhet egy kis boldogságot és inspirációt is az életben.
