Mikor Sara Hernandez, egy aggódó édesanya, sürgősségi hívást tett a kórház felé, mert gyermeke, Cayden lélegzési nehézségekkel küzdött, eszébe sem juthatott, hogy a kórház vissza fogja őket utasítani. Miközben a kisfiú egészségi állapota romlott, a kórház személyzete azt tanácsolta az anyának, maradjon otthon. Ám a rohamosan változó helyzetben a következő lépések meghatározása nagy kihívást jelentett.
Vészhelyzetben az ember reakciója meghatározza a hozzá kapcsolódó stresszhelyzet kezelését. Van, aki jól reagál, míg mások számára nehéz a helyzet megfelelő kezelése. Azonban néha még helyes reakció mellett sem alakulnak a dolgok a várható módon.
Az anya nehezen viselte azt a tényt, hogy a láthatóan rosszullévő gyermekével sem hajlandó foglalkozni a kórház sürgősségi részlege. Sara Hernandez, aki maga is egészségügyi dolgozó, úgy döntött, Facebookon számol be a történetről.
4 óra várakozás a segítségért
Az egészségügyi dolgozóként dolgozó Sara Hernandez azt vélte feltételezni, hogy fia a koronavírussal került kapcsolatba, ezért azonnal értesítette a helyi kórház sürgősségi osztályát a helyzetről. A főnővér javaslata azonban drasztikusan eltért attól, amire Sara számított: „Avagy inkább azonnal hívjam a járványügyi központot, és kérjem, hogy vizitálják meg otthon a fiát”.
Ennek kapcsán a dühös anyuka elmondta: „Rendszeresen kezelek beteg csecsemőket a sürgősségin. Saját gyermekemet csak akkor viszem be, ha tényleg kezelésre szorul. Különösen most, amikor mindenki potenciális fertőzőforrásnak tekinthető.”
24 órás küzdelem a fia egészségéért
Bár az anya dühöngött és felháborodott, végül beletörődött és hívta a járványügyi központot, de csak rá kellett jönnie, hogy a várakozás ott is hosszú lesz. Elmondása szerint órákba telt, mire végre beszélhetett egy szakértővel, aki további előírásokat adott neki: Várjon otthon, amíg megjelenik a mentő.
Sara ekkor úgy döntött, hogy elviszi a saját munkahelyére a kisfiát, ahol gond nélkül megvizsgálták őt, a koronavírus teszt kitöltése nélkül. Majd feltárta a kórházi rendszerek zavarosságát: összefüggéstelen hívások, felkelések, majd várakozások a szerencsés esetben pozitív elbírálásért.
48 órás tehetetlenség
Szeretett gyermeke állapotának folyamatos romlása miatt aggódó anyja végül tovább vitték egy másik kórházba, ahol kedvezőbb ellátásban részesülhet. Mindamellett feltárta azt is, hogy hiába volt az orvosa által javasolt megfigyelés hozzárendelve, a kórházak mégsem voltak hajlandóak fogadni a beteg gyermeket.
Hernandez azonban tovább küzdött a fia egészségéért, és szeretett gyermekének rengeteg támogatást kapott. Mégis, ekkor rájött, hogy a helyzet nem csak saját gyermekét, hanem a világ többi gyermekét is nagy veszélybe sodorhatja.
72 órás küzdelem és felhívás az emberekhez
Sara elárulta, hogy mennyire nehezére esik a helyzet: „Míg maguk otthon panaszkodnak és viccelődnek a korlátozásokon, én nem lehetek a beteg gyermekem mellett”. Utalva a fájdalomra és csalódottságra, melyet az egészségügyi rendszer hiányosságai okoznak.
Hernandez bátor felhívással fordult a közössége felé a saját története nyomán: „Maradjatok otthon, ne csináljatok több bulit”. Összegzésképpen hozzátette: „Ezek nem normális idők. Nincs elég tesztünk, nincs elég ellátmányunk, nincs elég időnk.”
Ön szerint az aggódó Sara Hernandez helyesen cselekedett, hogy a saját tapasztalatával az emberek figyelmét a helyes viselkedésre hívta fel? Ön hogy viselkedne ugyanilyen helyzetben?
