Edith egy szupermarket elõtt állt, szomorú szemekkel várva arra, hogy bárki vásároljon számára élelmiszert. Az idõs hölgy már napok óta nem evett, és szó szerint éhezett. Senki sem segített rajta, csupán egy ifjú fiú, aki meglepõ mód kért cserébe valamit.
Sam Evans, a tízéves fiú, akit futballrajongásának elkötelezettje volt, hónapokkal hosszabb ideig gyûjtögetett pénzt, hogy megvehesse kedvenc futball felszerelését. Viszont amint odaért a boltba, észrevette, hogy az ár emelkedett, aminek következtében most több pénzbe került, mint amennyit összegyûjtött.
A csüggedt fiú szinte sírva fakadt, mikor hátulról meghallott egy hangot. „Rendben vagy, Sam?”
A fiú megfordult és észrevette Mr. Barney-t, a szomszédját, valamint a kezében lévõ zacskó élelmiszert. „Igen, Mr. Barney”- válaszolta a fiú, miközben az arcáról letörölte a könnyeket, majd odalépett a szomszédhoz. „Én csak…”
„Megérzem, hogy baj van, picur” – szakította félbe Mr. Barney. „Szólj, ha segíthetek valamiben.”
„Pénzt gyûjtöttem a futbalszerkóra”- zokogott Sam. „De amint ideértem, észrevettem, hogy többe kerül, mint amennyim van.”
„Ezért vagy olyan bûs?” Mr. Barney derûsen nézett a fiúra. „Ne aggódj, kisöcsém, majd én kifizetem a különbözõ árat.”
„Jaj, de nem, Mr Barney!” kiáltott fel Sam. „Ha anya megtudja, hogy pénzt igényeltem, nagyon megharagszik. Gyakran focizom az iskola után, és amikor új szerkóra kértam tõle, nemet mondott. Így álltam neki megtakarításokból. Ráadásul megmondta, hogy soha ne kérjek kölcsön senkitõl. Azt mondta, az nem jó, ha nem lehet viszonozni a kedvességet, és nincs pénzem, hogy viszonozzam.”
Mr. Barney jóízûen felnevetett a fiú ártatlanságán. „Nos, mit szólnál, ha azonnal visszafizetnéd?”
„Most?” Sam összezavarodott.
„Igen, ígérd meg, hogy megtéríted ezt a kedvességet. Ez azt jelenti, hogy ha találkozol valakivel, aki rászorul, és van anyagi lehetőséged segíteni neki, habozás nélkül segítesz neki. Megállapodtunk?”
„Megállapodtunk, Mr. Barney!” – ujjongott Sam örömében, és útra kelt, hogy megvásárolja a futballfelszerelését.
