Egy magányosan élő ember megszemélyesíti a Mikulást, és évről évre meglátogatja a gyerekeket a helyi kórházban. Az ajándékok, amelyeket karácsony reggelén talál a tornácán, lélekre hatóak, az utolsó pedig könnyeket csal a szemébe.
Sebastian, a 35 éves városi férfi imádja a karácsonyi ünnepi időszakot. Mindig beleremeg, amikor Amyre, a tragikusan korán elhunyt barátnőjére gondol. „Mennyire élvezte a karácsonyt… a karácsonyi vacsorákat… a gyerekek vidám arcát…”
Álmaik szerint együtt kellett volna öregedniük, de miután Sebastian egy szoftvercéghez került, Amy balesetben elhunyt. Hattyúdala, hogy Sebastian megtiszteli őt azáltal, hogy a szülővárosában folytatja karácsonyi hagyományait, és megőrizte azt a szeretetet, amellyel a gyerekeket körülfonta.
A 35 éves férfi hat éve ugyanazon a karácsonyi felvonuláson vesz részt, meglátogatva a helyi gyermekkórházat Mikulásnak öltözve, ajándékokkal megrakodva. A karácsony közeledtével az a döntés született, hogy folytatja ezt a hagyományt és meglepi a gyerekeket.
Háza szomszédjával, Celine-nel találkozik a szupermarketben, ahol éppen karácsonyi dekorációkat vásárol. Meglepődve látja Sebastian kosarában a rengeteg játékot, hiszen tudja, hogy a férfi szingli, és nincsenek gyerekei. „Ezek most miért kellenek” – kérdezi, de Sebastian gyorsan válaszolja, majd elindul a pénztár felé. Tennivalója van otthon: becsomagolja a játékokat.
Hálás szív, magányos lélek – a csoda vonzereje
Karácsony előestéjén jön az az áhított pillanat. Sebastian Mikulásként lép be a gyermekkórházba egy zsák játékkal a vállán. Nem szeretné, ha a gyerekek vagy a személyzet megtudná hogy ő az évről évre visszatérő adományozó Mikulás.
A gyerekek örömmel kiáltanak fel, amint meghallják a jól ismert „Ho! Ho! Ho!”. Szeretettel és izgalommal töltik el a szobát, ahogy Sebastian a szokásos Mikulás-jelmezében belép ajándékokkal teli zsákjával. Minden gyermeknek ajándékot nyújt át, akik izgatottan kezdik kibontani őket. Celine, aki ápolónő a kórházban, hamar felfedezi a játékokat. Egy héttel korábban ugyanazokat láthatta Sebastian bevásárlókocsijában.
Celine gyanakodva követi a Mikulást, aki a kórház parkolójában leveszi a maszkját és beleül az autójába. „Milyen kedves gondolat!” – ámul Celine, és már tervezi is, hogyan hálálja meg Sebastiannak a következő napon a széleskörű kedvességét.
Karácsony reggelén Sebastian későn ébredt, a fesztivál életöröme úgy tetszett, mintha a hálószobája ablakából szivárogna be. A fák és az utcák csillogtak a karácsonyi díszektől. A gyerekek hóembert építettek, a templomi harangok szabadon szóltak a téli levegőben, mind a nevetés, mind az éneklés kíséretében.
Sebastian nagyot ásított, és elindult az ajtó felé, hogy kihelyezze a karácsonyi koszorúját. Miután kinyitotta az ajtót, szemét dörzsölve nézett körbe: a tornácon égődoboz halom várta. „Ajándékok? Nekem? De ki hozhatta őket ide?” – kérdezte, és felvetett egy dobozt.
“Istenem! Ez hihetetlen!” – szólalt meg Sebastian, könnyekkel a szemében, amikor szétnyitotta a dobozt és egy kézzel készített koszorút talált benne. A többi dobozt is felbontotta, és rengeteg kézzel készített karácsonyi finomságot talált.
“De ki hozhatta őket ide?”
Sebastian kinyitotta az utolsó dobozt, ahol egy üzenetet talált, ami a szívétől a szemei felé patakzott.
“Csodálatos karácsonyt kívánok. Kedves Mikulás. Ünnepeld a világosságot!” – olvasta fel Sebastian, és megtudta, honnan érkeztek az ajándékok és hogy már nem magányos.
Karácsony este Sebastián finom vacsora társaságában meglátogatta a kórházban lévő gyerekeket. Kíváncsi volt, mit fognak szólni, ha meglátják, észreveszik őt, és megértik, hogy ő volt a Mikulás az elmúlt néhány évben.
Amint Sebastian belépett a gyermekosztályba, a gyerekek nevetve körbeölelték őt. Még soha nem látta őket ilyen boldognak, még akkor sem, amikor Mikulásként köszöntötte őket. És Celine, aki a gyerekek reakcióit látva elmosolyodott, megmutatta nekik Sebastian fotóját a telefonján, és már el is mondta nekik, hogy ő volt a titokzatos Mikulás.
“Celine, hogyan tudták, hogy én voltam a Mikulás?”
Celine bevallotta, hogy előző nap követte őt a parkolóba, és észrevette a leleplező jeleket – a Mikulás-maszkot, és a bevásárlókocsiban a ninsene azokat a játékokat. Sebastian nem tudott reagálni, de köszönettel adózott Celine felé, hogy ilyen meghitt és emlékezetessé varázsolta ezt a karácsonyt, majd élvezte a gyerekekkel és Celine-nel közösen lefogyasztott remek karácsonyi vacsorát.
Celine felé nyújtotta a karját, és tréfásan megkérdezte: “Szóval, számíthatok arra, hogy jövő karácsonykor újra láthatlak?” Ezen a ponton egy mosoly futott végig Sebastinan arcán, majd beült az autójába és elhajtott.
Pillanattól kezdve Sebastian soha nem érezte magát egyedül. Most már tudta, hogy nincs magány, ha valakinek van szíve és léleke, hogy másokon segítsen.
Végül Sebastian nemcsak karácsonykor látogatta meg a kórházat. Minden látogatáskor ajándékozott a kórházan lévő kisgyermekeknek. Ráadásul hosszabb idő után újra szerelmet talált Celineben, és végül házasodtak. Az esküvőjük nagy volt, és sok vendég érkezett. A vendégek között ott voltak a kórházban lévő gyerekek is, akiket „álruhás Mikulásként” úgy szeretett.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Egy aprócska kedvesség hatalmas hatást vált ki. Sebastian minden karácsonykor Mikulásnak öltözött, és ajándékot vitt a kórházban lévő gyerekeknek. Viszonféltései eköré csoportosultak, ami olyan volt, mint egy ajándék a tornácán. Ettől a gesztustól, megszokta, hogy elfogadott és szeretett emberré vált.
A hálás szív és lélek mágnesként vonzza a csodákat. Amikor a nővér és a gyerekek megtudták, hogy Sebastian az álruhás Mikulás, úgy döntöttek, hogy viszonozzák a kedvességét azáltal hogy neki is ajándékot adnak. Ez a jótett hozzájárult ahhoz, hogy Sebastian karácsonya különleges és emlékezetes legyen.
Kérjük, ossza meg ezt a történetet a családjával és barátaival. Lehet, hogy felvidíthatja a napjukat és inspirálja őket.
Ez a cikk a mindennapi élet tapasztalataiból inspirált történeteket tartalmaz, amelyeket tapasztalt írók írtak. A nevekkel és/select helyi álkeménnyekkel való hasonlóságok a véletlen művei. A képek kizárólag illusztrációs célokat szolgálnak.
