Egy példátlanul bátor és empatikus ötgyermekes özvegy apáról szól a történet, aki segít idős szomszédján, rájövén, hogy annak saját fia elhanyagolja. A segítségnyújtásnak váratlan, de emlékezetes köszönetnyilvánítása lesz a vége.
Darrel életében elsősorban apaként definiálta magát. Ő volt Gary, Morgan, Harry, Brian és Donny édesapja.
Feleségét, Marciát hét évvel korábban vesztette el, éppen amikor Donny megszületett. Az orvosok szerint egy furcsa, “millióból egy” esetről volt szó. Darrel boldogan indult a kórházba feleségéért és újszülöttjeért, de özvegyként hagyta el azt.
A zokogó férfi hamar ráébredt, össze kell szednie magát. Négy kisfia és egy újszülöttje várta őt. Egyedülálló apukává vált, hatalmas felelősséggel a vállán.
“Jól nevelem majd őket” – suttogta. “Ígérem, Marcia, büszke leszel a fiainkra!”
Önmagának és családjának saját vállalkozást épített, így a munkaidőt is tudta szervezni, hogy öt fia számára megteremtse a szükséges támogatást. Bár az üzlet jól ment, kicsi volt, és öt fiú felnevelése egyedül rendkívül költséges volt.
Az öt fiú minőségi iskolába járt, és mindenkinek volt egy közkedvelt szenvedélye, amit anyjuktól örököltek: a zene. Marcia tehetséges zenész volt, és a fiúk mindegyike valamilyen hangszeren játszani tanult.
Egy nap Gary egy szórólappal érkezett haza.
“Apa,” – mondta izgatottan. “Ezt Mr. Yarkin adta nekem! Egy zenei workshopra szól, tíz napra Bostonba, az iskolai legjobb zenészeknek!”
Darrel elolvasta a szórólapot. Bár a workshopon csak meghívott tehetségeknek volt hely, az ára akkor is borsosan magas volt, mindösszesen 5000 dollár!
“Az a bostoni zenekarral játszhatnék, apa!” – Gary csillantó szemekkel felkiáltott. “Ahogy anya tette!”
“Oké, Gary” – közölte szellemi jelenlétének megőrzésével Darrel. “Ez rengeteg pénz, fiam, meg kell gondolnom…”
De ekkor már baj volt a láthatáron. Az egyik fiú után jöttek be a többiek, ugyanazzal a szórólappal és ugyanazzal a vágyott meghívóval, hogy részt vehessenek a fiatal zenészeknek szóló workshopon.
Egy gyerek számára talán megtehette volna, de öt gyereknek? Lehetetlen! Darrel a kertjében forgolódott, fejében zűrzavaros gondolatok. “Sajnálom, Marcia” – sóhajtott fel. “Tudom, hogy szeretnéd, hogy elmenjenek, de egyszerűen nem engedhetem meg!”
Darrel figyelmeztetni akarta, és próbálta kitalálni, mi a teendő, amikor észrevette, hogy szomszédja egyik ablaka megrongálódott.
Viharroló kilógott egyik zsanérjából, az idős asszony pedig próbálta azt behúzni.
“Szüksége van segítségre, Mrs. Ford?” – kérdezte udvariasan.
A meglepett asszony fellélegzett.
“Ó,” – mondta, “Az nagyon kedves lenne! Egyszerűen nem tudok megbirkózni vele! A férjem régen nagyon ügyes volt a házikóban, de a fiam annyira elfoglalt…”
“Megnézem, mit tehetek” – mondta Darrel. Felvette a szerszámtáskáját, és átment Mrs. Ford házához. Rövid idő alatt megjavította a redőnyt, majd azon kapta magát, hogy néhány padlódeszka is laza lett, és a tető is apró sérüléseket szenvedett.
“Néhány dolgot még meg kellene nézni” – mondta Darrel. “Nem bánja, ha holnap újra átjövök és befejezem?”
“Köszönöm!” – mondta Ford asszony. “Nagyon kedves tőled… mennyivel tartozom?”
Darrel elmosolyodott. “Semmivel, asszonyom” – nyugtázta. “Az csak a szomszédság kedvéért. Ha bármire szüksége van, csak szóljon.”
“Nos…” – Mrs. Ford zavarba jött. “A fiamnak kellett volna itt lenni, hogy elvezessen engem a szupermarketbe és a gyógyszertárba, hogy megvehessem az ételeket és a gyógyszereket, de olyan elfoglalt…”
“Megtanított volna, de egyszerűen nem értem, hogyan kell online rendelni. Elvinne? Ha túl elfoglalt!”
Darrel hajlandó volt, és elvitte Mrs. Fordot. Másnap reggel, amikor szombat volt, Darrell korán reggel Mrs. Ford házában volt, a tetőt javította.
Mrs. Ford a konyhában süteményt készített, amit Darrel hazavihetett a fiúknak, amikor a kertben férfihangot hallott. Kikukkant, és látta, hogy Darrel jól öltözött férfivel beszélget.
“Mennyi?” – kérdezte az ismeretlen.
“Huszonötezer,” – válaszolta Darrell. “De tudod, hogy megadom Jared. Ez valami, amit nagyszerű lenne látni a fiaimnál, valami, amit Marcia is szeretett volna…”
“Túl sokat költesz a fiúkra,” – mondta a hűvös hangon a Jarednek nevezett férfi. “Ha nem lennének gyerekeid, nem lennél pénzszűkében!”
“Akkor ott voltam neked, amikor szükséged volt a pénzre, Jared” – mondta halkan Darrel. “Azt mondtad, hogy erre valók a testvérek, és én odaadtam a pénzt…”
“Nos,” – szólalt meg Jared. “Az akkor volt, és ez most van. Sajnálom, Darrel. A nyarat a Bahamákon tervezem tölteni, szükségem van a pénzre!”
Jared megfordult anélkül, hogy bármi mást mondott volna, és távozott. Mrs. Ford kikukucskált, és látta, hogy a férfi beszáll egy luxus terepjáróba, és elhajt.
Mrs. Ford jól ismerte, milyen csalódást okozhat a családtagok magatartása, milyen mély sebet ejt az ember lelkében. Elhatározta, hogy teendője van, és másnap véghez is vitte a tervét. Miután Darrel befejezte a tető javítását, Mrs. Ford hívta őt.
“Darrel” – mondta ő. “Szeretném megköszönni mindazt, amit tettél értem. Nem is sejted, mekkora érzés, amikor valaki törődik veled és arra hajlandó, hogy erőfeszítést tegyen érted. ”Darrel zavarba jött. “Semmiség, Mrs. Ford” – mondta. “Te is ugyanezt tennéd értem! És amúgyis, azok a sütemények, amiket a fiúknak készítettél, kompenzáltak mindent!”
“Ilyen esetben” – mondta Mrs. Ford. “Van itt valami a fiúknak.” – majd átnyújtott Darrellnek egy borítékot. A férfi kinyitotta, és ledöbbenten látta, hogy egy 25 ezer dolláros csekk volt benne.
Felszisszent, és az arcának színe váltott. “Nem tudom… kérem, Mrs. Ford, nem fogadhatom el ezt a pénzt!”
“De igen” – mondta Mrs. Ford gyengéden. “De igen, mert ez nem magának szól. A fiúknak szól, hogy el tudja küldeni őket Bostonba. Nem utasíthat vissza egy ajándékot, ami a fiúknak szól.”
Darrel sírni kezdett, és átkarolta Mrs. Fordot. Marcia halála óta először érezte, hogy valaki ott van vele, és megérti, hogyan harcol.
Az öt fiú elindult a tíznapos bostoni útra, és remekül teljesített. Darrel és Mrs. Ford szoros kapcsolatba kerültek, és a fiúk pedig mindig töltötték a házat.
Darrel a beszélgetésért ment, a fiúk a süteményekért, Mrs. Ford pedig imádta mindezt. Egy családdá váltak, és ennél nincs nagyobb érték.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Néha a segítség és a támogatás legkevésbé várt helyről érkezik. Darrel jószívűsége miatt segített Mrs. Fordnak, és meglepődött, amikor a nő valóra váltotta a fiai álmait.
A család a támogatásról és a szeretetről szól, nem pedig a vérségi kapcsolatokról. Sem Darrel bátyja, sem Mrs. Ford fia nem álltak mellettük, de egymásban találtak megértést és támogatást.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ez a cikk elsősorban mindennapi történetekből merít, és hivatásos író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság a véletlen műve. Minden kép csupán és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
