Egy sátorban élő kislány figyelmébe kerül egy beteg kóbor kutya, melyet befogad, hogy gondoskodjon róla. Egy hónap elteltével a kutya valahova eltűnik, és a kislány követi, hogy megtudja, mi történt.
A nyolcéves Lily egy más életet éltek, mint kortársai. Soha nem vendégelt babákkal, nem viselt rózsaszín ruhákat, és nem tartott éjszakai pizzapartykat, ahogy a barátai. Iskolája után rendszerint az édesanyjánál, Stellánál ült, és segített neki pulóvereket és sapkákat kötni, mert csak ebből származott jövedelmük.
Amikor Lily alig ötéves lett, édesapja, Adam, rákban halt meg. Stella árva volt, és Adam családja nem volt készséges segíteni, ezért pusztán rajta és Lilyn múlt a túlélés.
„Isten megjutalmazza azokat, akik kedvesek és bátrak. Minden rendben lesz, kicsim” – Stella mindig ezt mondta Lilynek lefekvés előtt. Adam elvesztése mély nyomot hagyott benne, de Lily miatt összeszedte bátorságát.
Szinte bármit tettek is, a megélhetésükért küzdöttek. Adam halála után Elena és Lily kénytelenek voltak sátorban élni egy parkolóban. A lakásuk tulajdonosa megnövelte a bérleti díjat, állítólag nem tudták azt kéthavi bérleti díj megfizetése után.
Hajléktalanul és megtakarítás nélkül Elena és Lily sátorban végeztek, abban az reményben, hogy nem hagyják el őket.
Egy napon, amikor Lily hazafelé tartott az iskolából, észrevette, hogy valaki követi. Majdnem elfutott rémülten, amikor egy szomorú nyüszítést hallott a hátából. Megfordult, és egy beteg, koszos és sáros kutyát látott, aki szomorúan nézett rá.
Lily leült, és megérintette a kutyát. „Könnyen, kutyus, beteg vagy, és anyának meg nincsenek pénzeink. Nem tudunk elvinni a állatorvoshoz, és anya nagyon rosszul fogja magát érezni. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni!” – panaszolta.
De amikor a kutya ölében nyüszíteni kezdett, Lily szíve szinte széttört. “Ne szomorodj el! A mamám azt mondja, hogy bátor legyek. Jó, jó, hazamegyünk. De nem hiszem, hogy a mamád hagyja, hogy velem maradj.” – mondta.
Így Lily a sátorba hozta a kutyát, annak ellenére, hogy átérezte, hogy további szájat etet.
„Tudod a körülményeinket, kedvesem” – mondta Stella, miután megfürdette a kutyát és adott neki egy kis tejet. „Nem tarthatjuk meg. Távozni fog!”
„De anya, nem ugyanolyan a kutya, mint mi? – kérdezte Lily. „Emlékszel, amikor az apa meghalt, és nem volt senki, aki segítsen nekünk, és mi is ő voltunk. Segíthetünk neki, anya? Több időt töltök kötéssel, hogy több pénzt szerezzünk.”
