Egy kisgyermek befogad egy beteg kóbor kutyát, és sátorába viszi, ahol anyjával él. Egy hónap múlva a kutya megszökik, a lány pedig követi, nem tudván, mit hoz a jövő számára.
A nyolcéves Lily életét nem a szokásos gyerekkori dolgok, mint a babajátékok, a csinos ruhák vagy a szombati pizza rendelései jellemzik. Ehelyett az iskola után itt van az édesanyja, Stella mellett és segít pulóvereket és sapkákat kötni, mert ez az ő megélhetésük forrása.
Amikor Lily ötéves volt, apja, Adam, rákban meghalt. Stella árván maradt és Adam családja nem volt hajlandó segíteni rajtuk, így maguk maradtak.
“Isten megjutalmazza azokat, akik kedvesek és bátrak, drágám. Minden rendben lesz.” – mondta Stella minden este Lily lefekvés előtt. Adam elvesztése után belül összetört, de erőt kellett vennie magán Lilyért.
Adám halála után Stella az élet porondján küzdött és egy parkolóban húzták fel a sátrukat, hogy ott éljenek. A korábbi főbérlőjük megemelte a bérleti díjat, amelyet Stella nem tudott megfizetni. Hirtelen hajléktalanná váltak, megtakarítás nélkül, így a sátorban élés volt az egyetlen lehetőségük.
Egy nap, amikor Lily az iskolából hazafelé tartott, megérezte, hogy valaki követi. Amikor szomorú vonyítást hallott mögötte, megfordult és egy sáros, beteg, nyüszítő kutyát látott. Megijedt, de aztán a kutya szomorú tekintete megakadt rajta.
“Éhes vagy te?” – kérdezte Lily.
Lily leült és megkezdte a kutya simogatását. “Figyelj, kutyus, betegnek tűnsz, de anyám és én nincs mit rád költenünk. Nem tudunk vinni téged állatorvoshoz és anya nagyon mérges lesz. Sajnálom, hogy nem tudok segíteni neked!”
Az ölében nyüszítő kutyától Lily szíve megolvadt. “Ne legyen szomorú, te butuska! Anya azt mondja, hogy maradjunk bátrak! Rendben van, hazaviszünk téged! De nem hiszem, hogy anya enged mint maradj.”
A kutyát a sátorba vitte, jóllehet ő és Stella sem tudta megengedni magának, hogy még egy szájat etessen.
“Látod a körülményeinket, drágám” – mondta Stella, miután megfürdette a kutyát, és adott neki egy kis tejet. “Nem engedhetjük meg magunknak, hogy eltartsuk. El kell menned!”
“De anya, a kutya nem ugyanolyan mint mi?” – kérdezte Lily. “Amikor apu meghalt, nem volt senki, aki segítsen nekünk, és mi ugyanolyan állapotban voltunk az utcán, mint ez a kutya. Segíthetnénk neki, ugye, mama? Többet fogok kötni, hogy több pénzt tudjunk keresni!”
Stella ezek után nem tudta elutasítani. Ránézett a beteg teremtményre, és saját tragikus élete történései hirtelen elöntötték őt.
“Rendben” – sóhajtott. “De ha nem tudjuk tartani, akkor el kell mennie”.
Lily bólogatott szomorúan.
Később Stella egy cipősdobozból és kartonpapírból egy kicsi ágyat készített a kutyának a sátor előtt. És bár eleinte ellenezte a kutyát, egy hónappal később már el sem tudta képzelni az életét nélküle.
Sam, ahogy Stella elnevezte őt, családtaggá vált. Mindenhova követte őket, ahova csak mentek, és soha nem hagyta el a helyét engedély nélkül. Stella társaság volt, amikor Lily az iskolában volt.
Egy reggel Stella és Lily kiléptek a sátorból, hogy megetessék Samet, de sehol sem találták.
A kutya hirtelen eltűnt. Vajon hova szaladhatott el? Stella ránézett és aggódva az ölébe kapta a kutyát.
“Sam! Gyere!” – kiáltott Stella és körülnézett, de Sam nem volt sehol.
Lily a sátor mögött kereste, ahol Sam szokott elbújni, de most nem találta ott.
“Mami, talán a parkba szaladt! Megyek, megnézem!” – mondta Lily anyjának.
“Vigyázz magadra, kicsim!” – mondta Stella, mire Lily már el is indult a park felé.
Lily átkutatta a parkot, de nem találta Samet. Az eredménytelen keresés után sírósan indult vissza a sátorhoz.
“Vajon valaki elvitte őt? Valaki ellopta őt?” – tette fel a kérdést magában míg könnyek szöktek a szemébe.
Hirtelen meglátta Samet az út túloldalán. “Sam!” – kiáltotta.
A kutya hirtelen megállt, hátranézett, majd elfutott. “Ó, ne! Sam, várj!” – kiáltott utána Lily és futott már a kutya után. Megdöbbenve állt meg, amikor Sam egy ház felé vette az irányt. “Sam!”
Meglátta Samet a kertben, ahogy egy kerekesszékes férfinak ugrik ölbe és megnyalja az arcát. A férfi nagyon idős volt és úgy látszott, hogy Sam nagyon szereti őt.
“Sam!” Lily odafutott hozzá.
“Sajnálom, hogy zavartalak, de úgy néz ki, Sam szeret magát. Bocsánatot kérek Sam nevében.” – mondta a lány.
A kerekesszékes férfi, Daniel, nevetve kérdezte: “És ki vagy te, kisasszony? Én Daniel vagyok, és ez a kutya, Humphry, az enyém.”
“A kutyája? De én… én… én találtam Samet az utcán…”
“Sajnálom, ha zavarodban van, kicsike. A feleségem kitette Humphryt a házból, amikor három hete kórházba került. Gonosz nő.” – suttogta Daniel. “Örülök, hogy Humphry visszatért, a feleségem elhagyta ezt a házat és most visszajött. Magányos voltam nélküle.”
“Tényleg? Az nevem Lily. Sam maradhat, ha az öné… nem baj.”
Daniel elmosolyodott. “Újonnan költöztél ide a környékre? Nem hiszem, hogy láttalak volna már errefelé.”
A kislány megrázta a fejét. Elmesélte Daniel-nek, hogy ő és anyja egy sátorban élnek, pulóvereket kötnek és hogy minden nap hust keresnek a megélhetésért.
“Úgy tűnik, hogy most haza kellene mennem. Anyám már biztosan vár.” Lily még egyszer megölelte Humphryt, majd visszasétált a sátorhoz. Lily sosem gondolta volna, hogy még egyszer találkozna Daniel-lel vagy a kedves Sammel.
De a következő nap egy drága autó állt meg a sátruk előtt. Daniel meglátogatta őket. Egy tolószéken ült, és egy segítő volt a háta mögött.
“Te biztosan Daniel vagy! Lily mesélt neked! Van Sam!”
Daniel mosolyogva nézett rá. “Fantasztikusan jól van. Köszönöm, hogy vigyáztál rá. Szeretnél nekem dolgozni?” – kérdezte és Stella szeme tágra nyílt. “Lily beszélt nekem a problémádról, és úgy gondoltam, talán tudnék segíteni.”
“Nagyon kedves tőled, de szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam…”
“Természetesen, vegye meg a maga idejét” – mondta Daniel mosolyogva. “Addig is, ez az önöké.” A segítője átadott neki egy borítékot. “Alig várom, hogy halljam a választ.”
Miután Daniel elment, Stella kinyitotta a borítékot és benne 10 000 dollárt talált egy cetlivel együtt.
“Köszönöm, hogy gondoskodtál a legjobb barátomról. Nem tudom eléggé megköszönni, amit értem tettél. Tudasd velem, mit gondolsz az ajánlatról.”
Stella könnyekbe lábadt és elfogadta az ajánlatot, érezte, hogy Daniel őszinte. Később megtudta, hogy Daniel volt felesége csak az ő pénzét akarta, és elvált tőle, miután rájött, milyen kegyetlenül bánt Humphry-val.
Stella és Lily Daniellel maradtak, és otthont kaptak Daniel kúriájában. Lily megtarthatta Sámot, és egyszerűen csak boldog volt.
Még Daniel utolsó napjaiban is boldog volt Lily és Stella által. Sajnos, rákban szenvedett és két hónappal később elhunyt. Halála után Stella és Lily örökölte Daniel otthonát és kedvencét, Humphry-t.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Isten mindig megáldja a kedves és bátor embereket. Anyagi nehézségeik ellenére Lily és Stella voltak elég bátrak és kedvesek, hogy befogadták Samet és gondoskodjanak róla. Isten végül megsegítette őket és egy állandó otthont adott nekik.
Sokszor a segítség váratlan helyekről érkezik. Lily és Stella soha nem gondolta volna, hogy egy napon menedéket adnak egy véletlenül választott kóbor kutyának, és végül egy hónappal később állandó otthont találnak neki. De mindez azért történt, mert volt b
