Egy önkényes főnök alábecsülésbe kerül özvegy asszisztense iránt, és a munkahelyen történő hosszú kimerítő munkaidő napjaiban gyötört neki. Azonban a dolgok különös fordulatot vesznek, amikor az asszisztens összeesik, és egy új pozícióba ébred.
Alice, a kollégái szerint könnyű munkája volt, hiszen egész nap csak Colin, a főnöke után szaladgált. “Az irodából az irodába jár, megbeszéléseket szervez, és hívásokat fogad… Épp ezért bárki végigcsinálhatná az ő munkáját!” – morogták a többiek.
Ám ők elképzelni sem tudták, milyen küzdelmekkel teltek Alice napjai. A főnöke tehetetlenségét kihasználva gyakran kihasználta őt, egész nap elvégzett feladatok sorra dobtak neki. Aztán, még mielőtt fellélegezhetett volna, már újabb feladatokat pakoltak rá.
Colin állandó nyomást gyakorolt Alice-re, néha olyan munkákat adott neki, amelyet inkább neki kellett volna elvégeznie. A napjait rendszeresen kilenckor kezdte és éjfél után fejezte be, szemben a többi beosztott nyolc órás munkanapjával.
Alice, látva, hogy nála milyen súlyos a helyzet, még mindig állta a sarat, tekintettel azért, hogy szegény lánya, Ayla érdekében.
Ayla 14. születésnapja elérkezett, és Alice már jó előre eltervezte, hogy annak napján korán távozik. Hazavinné a lányát vacsorázni. Az irodában a táska mellé csatolta a mappát, miután befejezte a váratlan munkát, és imádkozott, hogy Colin ne hívja vissza őt. De tévedett, egy újabb munkával hívta vissza.
“Alice, frissítse ezt a statisztikát? Elég jól halad, de be kell fejeznie…”
Alice összenyomta ajkait, visszaült a számítógép elő, és befejezte az új feladatot. Ami egy kicsit visszakésleltette, amikor Ayla-val vacsorázott. Ünnepeltek, nevettek, de Alice talált magában erőt rá. Az ünneplés rövtön véget ért, Alice kimerültsége felüllhetetlen volt, és ez inkább látható volt.
A következő hetekben Colin még nagyobb munkaterhelést helyezett Alice-éra. Felvette a tehetséges asszisztensének képességeit, és minden munkáját neki adta, mert tudta, hogy Alice bármilyen mennyiségű munka terheit képes hordozni. Alice bejelenthette Colint az emberi erőforrásoknak, de inkább nem tett jelenlétéről. Nem lehetett semmit sem tenni ellene.
Alice keményen dolgozott, a nap nagy részét a főnököről való gondolkodásra fordította. Eközben Colin csak hátradőlt és pihent. Kényelmesen elintézte a munkahelyi felügyeletet, hosszú órákat töltött telefonálással, és Alice-ra hárította az összes feladatot. A munkahelyi kultúrának volt egy komoly hibája: a gyengéket csak arra használták fel, hogy a vezetői pozícióban levők tovább mélyítsék a belső részüket.
Colin informálta Alice-t, hogy ők valami különleges vendéget várnak néhány napon belül. Erre az alkalomra Colin megpróbálta megfogalmazni Alice előtt a várakozásait. “Foglalkozni fogok az ellenőrzésekkel. Tehát ha tetszik… Hozz ide néhány mappát és készíts jelentést a következő negyedévre nézve. Néhány hiba nélkül használható számítás. A határidő négy nap múlva, megértetted?”
Alice beleegyezett, és elhúzta az aktákat. Senki sem gondolta volna, hogy Alicenek ennyire meggyűlt volna a baja a munkahelyi problémákkal, az egyik legközelebbi kollega, Amanda, mielőtt lenne.
A jelentés, amelyet elkészíteni felkértek, bonyolult volt és valami, amiben Alice még soha nem dolgozott előtte. Valójában Colin felelős volt érte. Vagy legalábbis így lett volna.
Alice nyugalmat talált magában ebben a bonyolult feladatban, három egymást követő éjszakát töltött a jelentés összeállításával. Az agyterhességgel telött napok után eljött a nagy nap, amikor a cég vezérigazgatója, Felix, látogatása során végre bemutatták neki a jelentést.
“Mi történt a jelentéssel? Miért késik olyan sokáig? Káromkodás!” Colin aggasztóan sétált körbe, a vezérigazgatón átsuhanva, aki épp a tárgyaló felé tartott.
Alice néhány percnyi késedelemmel érkezett meg az irodába. Misszelt a korai busz, és a legutolsó pillanatban foglalt taxit. “Szerencsére időben beértem” – lihegte, és rohant felé a főnöke felé.
“Te mindig késel. Hadd ne tegyél rá erre a találkozóra…” Colin összeráncolta a homlokát, miközben elvette Alice kezéből a papírokat.
Odaadta inkább a főnöknek a jelentést, és mosolygott. “Itt van a jelentés, amit kértél, Felix!” – mondta büszkén.
“Nagyszerű állításokat találtam benne, Colin. Szép munka! Minden tökéletes!” – dicsérte Felix. Alice szívét megrázta, hogy a főnöke nem adta át neki a hozzá való jogot, és ő vitte el a dicsőség mindenét.
“Az se volt nehéz kitalálni, Felix. Egy egész éjszakát töltöttem vele, hogy összerakjam!” – dicsekedett Colin.
Erre Colin, kissé megijedve és félve attól, hogy Alice felfedte a vezérigazgatónak, aki ay valóban készítette a jelentést, két kezébe veszi néhány dossziét és irodaszert, és feljebb rúgja.”
Pár perc múlva Felix és Colin emberek hangos kiabálását hallotta a tárgyaló előtt. A hívásra reagálva odamennek, és látták, hogy az alkalmazottak csoportosultak a mosdó előtt.
“Mi történt? Jól vagy?” – érdeklődött Amanda, miközben segített Alice-nek felállni.
“Rendben vagyok. Azt hiszem elájultam. Az elmúlt három éjszakán nem aludtam azon a jelentésen dolgozva. Colin megkért, hogy dolgozzam végig, ő pedig elvette az összes dicsőséget. Rosszul voltam, és elájultam” – lihegte Alice, a vezérigazgató széles látóterében.
Pár pillanattal később Felix hívta be Alicet az irodájába. Colin izzadt és piros volt az aggodalomtól.
“Alice, tényleg ön készítette a jelentést?” – felvette Felix a vezető szerepét.
Alice képtelen volt hazudni ebben végig, és azt mondta: “Igen, Felix, én készítettem a jelentést.” De mélyen Colin iránti szerénységből és tisztelejéből tartózkodott attól, hogy felfedje a sötét oldalát. Alice tudta, hogy Colin már elég bajban van, és nem akarta rontani rajta.
“Megértettem! Tehát mostantól mindet önmaga fog elkészíteni. De hagyja magának a pozícióját, Alice!” – döbbent meg Felix. Majd jött a kedves meglepetés: “Colin, találkozz az új főnököddel, Alicéval!”
Colin meglepetésében szeméig húzódó szemöldökét tágította. Először semmit sem ért meg belőle, csak a félelmet, hogy Alice meg fogja büntetni őt minden rossz dologért, amiért túlhajszolta. De Alice az ellenkezőjét tette: egy édes leckével szolgált neki.
Alice, új motívumaival megfontoltan és méltósággal bánt Colinnal, még miután főnöke lett.
Végül Colin rájött a tévedésére, és bocsánatot kért Alice-től. “Csak akkor leszünk tökéletesek, ha megismerjük a saját hibáinkat. Ne vedd túlzottan természetesnek a beosztottakat. Soha nem tudhatod, ki lesz a főnököd!” – tanácsolta neki Alice, miközben kezet fogott Colinnal, elfogadva a bocsánatkérését.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Ne legyünk túlzottan önzők. Colin megszokta Alice tehetségét és képességeit, és olyan sok munkát adott neki, hogy végig a munkanap vége volt, amit ő rendkívül igénybe vett.
A kemény munka sosem vész kárba. Alice, bár elszigetelten és fásultan nézte a munkáját, mindeközben dicsekedett a volt főnöke elismerésével, majd azzal, hogy Alice lett a fő főnök.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy nélkülözni nem tudnak egy inspiráló történetet.
Ezt a cikket valódi élettörténetek ihlették, melyeket szakmai szintű írók dolgoztak fel. Az esetlegesen felmerülő hasonlóságok a nevekkel és/vagy helyszínekkel véletlenül történhetnek. Minden kép kizárólag illusztratív célokra szolgál.
