Elképzelhatjuk azt a helyzetet, amikor egy üzletkötő hajótörést szenved, majd magára marad egy lakatlan szigeten. Fél évig kókuszokból és a kókusztejükből él, miközben minden nap órákat áll az óceán partján reménykedve a megmentőben. Aztán egyszer csak lát egy csónakot, amiben egy elképesztően szép nő ül.
Az üzletkötő hatalmas megkönnyebbüléssel felkiált:
– Végre valaki, aki megmenthet minket!
– Sajnos, én is hajótörött vagyok, ugyanúgy, mint te. A szomszédos szigeten éldegélek – mondja a nő.
– Az valóságos szerencse, hogy csónakkal jöttél, talán megpróbálhatunk eljutni innen a segítségével. – mondja az üzletkötő reménykedve.
– Hmm, a csónakot én építettem, bambuszból és levélháncsból. Napok és csillagok mozgása alapján arra jutottam, hogy a legközelebbi lakott terület legalább két hét hajóútnyira van, és ennyi időre elegendő ivóvíz nem fér a csónakba. Inkább nem jönnél át hozzám? Biztos jól esne már a társaság. – mondja a nő. Így aztán áteveznek a szomszédos szigetre. Az üzletkötő teljesen lenyűgözve végigsétál a kövezett úton, amely egy csodálatos bungalóhoz vezet.
– Szívesen meginnál valamit? – kérdezi a nő.
– Köszönöm, nem igazán szeretem a kókusztejet. – mondja az üzletkötő.
– Semmi baj, van egy saját kis pálinkafőzdém. Hogy lenne egy Martini? – kínálja fel a hölgy.
Majd amikor az üzletkötő meglepetten kortyolgatja a Martiniját mondja a nő:
– Gondolom, szívesen megborotválkoznál, amíg én átöltözöm.
Az üzletkötő szó nélkül átmegy a fürdőszobába, ahol két éles kagylót talál borotvaként. Mikor visszatér, a nő már liánba öltözve várja:
– Gondoltam, talán szeretnél valamit csinálni, amit már régóta nem tehetsz. – mondja, miközben hosszú haját hátrafelé simítja.
– Igen, elég régóta. – feleli bizonytalanul az üzletkötő.
– És azt hiszem, tudom, mire vágysz a legjobban.
– Az isten szerelmére, mondja, hogy tudok ellenőrizni a bejövő e-mailjeimet! – kiált fel az üzletkötő reménykedve.
