„Életem legnagyobb tévedése az volt, hogy sokáig azt gondoltam, hogy akkor vagyok igazán jó ember, ha mindenkit magam elé engedek. Ha minden vágy, óhaj, sóhaj prioritást élvez az enyémmel szemben. De az igazság az, hogy nagyon sokszor kell kiszorítani magad, kispadra ültetni és akárhányadiknak pozicionálni, hogy az ember rájöjjön, amit csinál, attól nem jó emberré válik, hanem egy idiótává. Ebből a tévedésből lett aztán a legnagyobb ajándék önmagam számára: az ígéret, hogy mostantól jó leszek magamhoz, jó ember leszek saját magam számára.”
(Lőrinczi Emese)
