Ha az ember nincs egységben Önmagával, akkor kétségek gyötrik.
Miután Önmagunkkal egységben lenni nem könnyű, ezért keresünk egy társat, akivel a fizikai síkon megélhetjük a kiegészülést, s aki tükröz minket.
Igen ám, csak hajlamosak vagyunk arra, hogy tükör által homályosan lássunk.
A társunk alkalmas arra, hogy a bennünk lévő nem kívánatos részeket, viselkedést, ellenszenvesnek tartott jellemvonásokat a másikra vetítsük.
Ezt a pszichológiában projekciónak hívják és fejlett személyiségvédő mechanizmusnak tekintik.
Önmagunk személyiségképének a védelme mindennél fontosabb, s ezért jó lehetőség egy társ arra, – ahogy ma mondanák – „hogy helyettünk vigye el a balhét”.
Természetesen ez nem tudatos törekvésünk, hanem ösztönösen a tudattalanban megnyilvánuló igényünk.
Kalo Jenő
