A közelmúltban egy kétségbeesett nagyi hallottam, aki felbolydult egy számára igazán megrázó esemény miatt. Ezt szeretném most megosztani veletek, remélve, hogy hasonló helyzetben jobb döntést hoztok, mint ő. Az eset rövidebb, mint gondolnátok, de annál több tanulsággal szolgál.
Valamikor a múlt hónapban látogatást tett az ikreknél, akik éppen betöltötték az ötödik életévüket. Az ünnepség hangulata igazán felhőtlen volt, a szülők mindenki előtt jelezték, hogy a legjobb ajándék számukra a pénz lenne. Mintegy kétezer forintot adott ajándékba a nagymama, gondolván, hogy ez egy szép gesztus gyermekei születésnapja alkalmából.
Az igazi meglepetés akkor érte, amikor néhány napra rá újra látogatóba érkezett, hogy megnézze, a fiúk mire költötték a születésnapi ajándékba kapott pénzt.
Maga alatt érezte a talajt, amikor meglátta, hogy lánya frissen feltöltött ajkakkal nyitott ajtót. Nem talált szavakat, személyesen szembesült azzal, hogy a pénzt, amit szerető nagymamaként az unokáinak adott, saját magára költötte.
A nagyi megdöbbenten megkérdezte tőle; ”De hát mi történt? Milyen ajándékot vettetek a gyerekeknek?”
Lányának válasza mélyen megdöbbent hszavakat hallva: “Tudod anya, a gyerekeknek már amúgy is rengeteg játékuk van. Azt gondoltam, hogy az ünnepek alkalmából létrehozott pénzalapból teljesítem egy régi álmomat. Szerintem joggal gondolhatok most egy kicsit magamra is.”
Vigasztalanul érezte magát, hiszen nem gondolta volna, hogy lánya pénzt adna ki ilyen hiábavaló dolgokra. Ami még tovább súlyosbította helyzetét, amikor fia is megjelent, de nem őt, hanem feleségét támogatta.
Az összezavarodott nagyi hirtelen döntött, felvette a cipőit, és gyorsan távozott. A sokk hatására még teázni sem volt kedve. Otthon, amikor már túllépett a felháborodáson, elhatározta, hogy visszakéri a pénzt, és saját kezűleg veszi meg unokáinak, amire valójában szükségük van.
Reméli, hogy az olvasók helyénvalónak találják a döntését. Nagyon várja a véleményüket erről a helyzetről!