„Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami l…

„Haladj nyugodtan a lárma és sietség közepette, és emlékezz arra a békére, ami létezhet a csöndben. Elidegenedés nélkül élj úgy, hogy jó kapcsolatod legyen az emberekkel. Mondd ki finoman és világosan az igazságot, és hallgass meg másokat, még az egyszerű és tudatlan lelkeket is; nekik is megvan a saját történetük. Ne hasonlítsd magad senkihez, ezzel kockáztatod, hogy léhává és hivalkodóvá válsz. Mindig vannak nagyobbak és kisebbek, mint te. Örvendj a terveidnek, ugyanúgy, mint a teljesítményeidnek. Törődj a hivatásoddal, még ha még oly szerény is: ez egy igazi érték, az idők változó virágzásában. Légy óvatos a veled történtekkel kapcsolatban, hiszen a világ tele van csalásokkal. De ne légy vak, ami a bátorságot és lelkierőt illeti, mert az létezik. Sok egyén keresi a nagy ideálokat, és mindenütt az élet hősiességgel van tele. Légy önmagad. Különösen ne színleld a barátságot, ezen felül ne légy cinikus a szerelemben, mert az szemben minden terméketlenségével és kiábrándulásával ugyanolyan örök, mint a fű. Vedd szívesen az évek tanúságait, emelt fővel lemondva a fiatalságodról. Szilárdítsd meg a lélek azon képességét, hogy megvédhesd magad váratlan szerencsétlenségben, de ne bosszantsd magad agyrémekkel. Sok félelem születik fáradtság és magány miatt. Egy egészséges fegyelmen túl légy jó magadhoz. Te a világmindenség gyermeke vagy, nem kevésbé, mint a fák és a csillagok: jogod van itt lenni. És hogy neked világos vagy nem, a világmindenség úgy halad a maga útján, ahogy kell. Találd meg a békét Istennel, bármi legyen az elképzelésed róla, és bármilyen munkáid vagy elképzeléseid legyenek, őrizd meg az élet hangos zűrzavarában a békét a lelkedben. Minden álnokságával, unalmas gondjaival és összetört álmaival a világ mégis szép. Figyelj! Törekedj a boldogságra.”

1692-ből, egy baltimore-i templom faláról, ismeretlen szerző.