Az emberek nem az egyetlenek, akik gyászolnak egy szerettük elvesztése után. Az állatok is ugyanúgy érezhetnek fájdalmat és veszteséget. Ezt maga is átélte egy nő, amikor megtalálta néhai fia kutyáját a fiú sírjának közelében.
Amikor Steve, a nő fia, elvesztette életét egy motorbalesetben, a szülei, Darlene és az idősebb Steve, mélyen megrendültek. Sírtak és gyászoltak, de nem vették észre, hogy valaki más is osztozik fájdalmukban: Pickles, a fiuk legjobb barátja, a kutyája.
Pickles, a 9 éves mentésből származó kutya, azonnal érezte, hogy barátja nincs már közöttük. Hiába volt a tragédia színhelye Massachusettsben, ahol Steve egyetemet látogatott, a kutya mintha tudta volna a hírt. A temetés napján Pickles szokatlanul viselkedett. Darlene erősen aggódott érte és eltiltotta az udvarra való kilépéstől.
Steve kilenc évvel ezelőtt, tízéves korában fogadta örökbe Picklest. Szülei először aggályosak voltak, hogy a fiúk képes lenne-e gondoskodni egy háziállatról, de végül beleegyeztek. Nem akartak kutyát vásárolni egy tenyésztőtől, hiszen Steve szerint: „Nem lehet megvenni egy barátot.” Így kerültek a helyi állatmenhelyre, ahol Steve messziről kiszúrta Picklest.
Steve és Pickles azonnal összebarátkoztak. Steve-nek persze voltak emberi barátai is, de Pickles volt az az állandó jelenlét, aki mindenhol vele volt, mindent együtt csináltak. Steve soha nem várta el tőle a tipikus „kutyatrükköket”, hiszen Pickles nem csak egy kutyát jelentett számára, hanem valódi barátot. Számos ember, akik nem értették ezt az erős köteléket, furcsának tartották őket, de Steve és Pickles soha nem törődtek a külvilág véleményével.
A kutyát nélkülöző Steve tragikus elvesztése után Pickles mindig a fiú sírja közelében talált rá a temetőőr. Darlene az őrrel beszélgetve megtudta, hogy „három alkalommal is hazavittem, de mindig visszatért”. Pickles és Steve története megindító példa a kutyák emberhez fűződő mély érzelmi kötődésére és hűségére.
