A tündéri és szeretetreméltó Johnny mindössze 10 éves, ám már most tudja, hogy a barátnőjére, Lillyre mint feleségre szeretné látni. Ezt azonban nem szeretné titokban tartani, inkább hadat üzen a szokásos gyerek játékoknak, mindennapoknak és megkéri Lilly kezét az apjuktól.
Lilly apja még csak szórakozottan veszi az egészet, de az őszinte pillantás, mely Johnny szemében csillan, komoly arcot kölcsönöz neki. „Hú, Johnny, nem vagyunk még kicsit fiatalok egy esküvőhöz? Hová terveztek költözni? Hol fogtok élni?”- kérdezi gyermeki naivitástól mentesen.
A dalolva ejtett válasz aligha meglepő. „Lilly szobájába szeretnénk költözni. Úgy gondolom, hogy az én szobám túl szűkös lenne a számunkra” – mondja Johnny rendíthetetlenül, és folytatja: „És amit a megélhetésről mondasz… Nincs ok aggodalomra. Hetente összesen 15 dollárt keresünk, és ez biztosan elegendő lesz a számunkra”.
A szülő legszívesebben röhögne, de belekapaszkodik a levegőbe. „Wow, Johnny,” mondja csodálkozva, „úgy tűnik, hogy átgondoltad az egészet. De mi lesz, ha egyszer gyerekeitek lesznek?”.
Mielőtt az apa büszkén elvigyorodna, Johnny válasza meglepetésként éri. ” Nos, az eddigi szerencsénk alapján bírom remélni, hogy ez a helyzet nem fog előállni…”
