„Kellékek szükségesek az élethez: lakás, bizonyos éghajlatoknál fűtés, ennivaló, és egy sor más dolog is.
De ha a hangsúly ezekre kerül át, akkor kialakul egy olyan kultúra, egy olyan társadalom, amelyik csak a kellékekre figyel.
Hogy van lakása, van fedél a feje felett, az nem elég. Nagyon szép lakása legyen! De az se elég: kilátása is legyen! Az se elég! Saját háza legyen! Állandóan cseréli a kellékeket, és úgy érzi, nem múlhat el az élete a legjobb technikai és háztartási felszerelések, ruhák, cipők, művészeti alkotások, egyszóval a legértékesebb dolgok megszerzése és birtoklása nélkül.
És ezzel elmegy az élete.
A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját.
Élni már nem marad ideje.
Mire összehozza a legjobb autót, a legjobb házat, a legjobb telket, a külföldi utazásokat, tehát mindazt, ami kell még, még, még, elviszi az infarktus, de legalábbis megöregszik, és már nem tud élni vele.
De a kellékek nélkül sem tud élni, mert ez a danaidák korsója, ami sose telik meg.
Sose jut el egy olyan pontra, hogy na, most már elég!
Ez az egyik oka annak, hogy a maximális anyagi jólét sem hoz boldogságot.”
Popper Péter:
Lélekrágcsálók