Mindenkivel előfordult már, hogy az életrajza kínos epizódokkal gazdagodott. Ilyen megmásíthatatlan pillanatokkal voltunk kénytelenek szembesülni mások szeme láttára, amelyeket legszívesebben kikerültünk volna. De mit lehet tenni? Mutatjuk a legkínosabb történeteket!
1. A szilveszteri mulatságok másnapján dolgozó fejfájás és rosszullét az ember társa. Én egyszer még azt is sikerült produkálnom, hogy virágfejfedőkkel a fejemen ébredtem. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a szomszédom virágágyásában, de legalább szép környezetben.
2. Nemrég volt egy rendkívül fontos vizsgám, amikor is persze elaludtam. Sietségben rohantam az előadóterembe, és a professzoromnak elnézését kellett kérnem. A professzor végül rákérdezett, ki vagyok, mire én elmondtam neki a nevemet, ami hallatán így vágott vissza: „Ne viccelj már velem! Ismerem a nevet, amit mondasz, és pontosan tudom, hogy néz ki a hozzátartozója. Ne próbálj meg átverni más nevével.”
Ekkor elővettem a személyi igazolványomat, és elmagyaráztam, hogy ma reggel nem volt időm sminkelni, és ezért lehet, hogy kissé más vagyok, mint szoktam.
3. Egy alkalommal egy osztálykiránduláson leestem egy emeletes ágyról, és emiatt mind a kezem, mind a lábam eltörött. Sok éves távlatban egy fiúval randiztam, és sétálás közben megbotlottam. Viccből csak annyit mondtam neki, hogy vigyázzon rám, mert nagyon ügyetlen vagyok. Ő pedig nevetve azt válaszolta, hogy „Ugyan már, biztos, hogy csak túlozol. Gondolkozz csak, a testvéremnek volt egy osztálytársa, aki legördült egy emeletes ágyról, és fél évet töltött otthon bekötözött végtagokkal. Ő volt az, aki igazán ügyetlen volt”.
Hát, igen, ez az osztálytárs én voltam.
4. Egyik alkalommal a gondolataimba merülve áltam az utcán, amikor egyszer csak egy nő futott felém, és karjaival nagy ölelést jelképezett felém. Pillanatnyi zavaromban azt hittem, hogy ő egy ismerősöm, csak nem ismertem föl, így nem szerettem volna megbántani és én is kinyújtott karokkal mentem felé. Azonban őt nem engem, hanem a mögöttem sétáló pasiját várták. Mindketten jót nevettek rajtam, miközben én herót kaptam és eloldalogtam.
5. Egyszer levittem a játékba az unokahúgomat, majd amikor már úgy gondoltam, hogy itt az idő a visszaútra, felkaptam egy kisgyereket a kezembe, mert hirtelen azt hittem, ő a húgom. Azonban a következő pillanatban egy dühös anyuka pattant mellém, és azt kiáltotta, hogy azonnal tegyem le a gyerekét.
6. Megkérdeztem egyik munkatársamtól, hogy milyen nevet adtak az újszülött fiuknak, mire ő azt válaszolta, hogy „Legolas”. Hirtelen felnevettem, mert azt hittem, hogy viccből mondta, de a mimikájából hamar leesett, hogy ő nem.
7. Az iskolából hazafelé menet mindig integettem a zebránál álló forgalomirányító bácsinak. Egyik nap az édesanyám is észrevette, és rákérdezett, hogy kinek integetek. Kiderült, hogy nem a forgalomirányító emberállt ott, hanem egy nagy postaláda. Ennek eredményeként az édesanyám elvitt egy szemészhez, és megkaptam az életem első szemüvegét.
8. A feleségem szokott engem elvinni munkából, de múltkor az egyik férfi kollégám vitt haza kocsival. Amikor megérkeztünk, agyam kikapcsolt és automatikusan meg akartam csókolni úgy, ahogy általában a feleségemet szoktam elköszönni, mire a kollégám ijedt arccal elhúzódott tőlem, én pedig szerencsére még időben észrevettem. Ezt követően gyorsan kiszálltam az autóból, és azóta sem beszéltünk az esetről, de még ma sem tudok a szemébe nézni, hogy ne jutna eszembe rögtön.
9. A nagynéném Görögországban nyaralt, és betért egy elegáns és nagy étterembe. Mivel nem tudott görögül, ezért kézzel-lábbal mutogatta a pincérnek, hogy mit szeretne rendelni. A vége felé, amikor fizetni akart, a pincér először tiltakozott és nem engedte. Ekkor kiderült, hogy a nagynéném tudta nélkül ült be valakinek az esküvőjébe, és a pincérek azt gondolták, hogy ő is a meghívottak közül való.