Kovács és Nagy egy olyan történeten keresztül tolódik életbe, ahol haláluk után különböző ezotériumokba kerülnek. Nagy a mennyország derűs, békeharcos légkörébe kerül, míg Kovács a pokolban találja önmagát. Idővel a menny és pokol között nagy különbség mutatkozik, mely Nagy számára is egyre inkább szembeötlő.
Nagy jól érzi magát a mennyországban, ahol gyengéd szellő fújja körbe a fehérruhás szépségeket, és hallja a klasszikus zenét, mindeközben az ízletes falatokat fogyasztja. Egy adott pillanatban, Kovács meglátogatja Nagyot, aki büszkén prezentálja a mennyország szépségeit. De Kovács csak rázza a fejét és azt mondja, hogy ez a hely túl nyugodt és unalmas neki. Ő a pokol izgalmas tájainál a lüktető zene, a pazar italok és a nők vonzóereje mellett teszi le a voksát.
Nagy, Kovács beszélgetésétől megihletve, meggondolja magát és úgy dönt, hogy ellátogat a pokolba. Amint belép a pokol kapuján, két ördög fogja közre és belemeríti forró vasba. Elkeseredetten kiált fel, kérdve, hogy hol vannak a nők, az italok és a buli?
A pokol ura, Lucifer mosolyogva válaszol: „Ki mondta neked, hogy itt ilyen van?” Nagy nevetve válaszolja, hogy Kovács. Amikor Lucifer kérdezi, hogy melyik Kovácsról van szó, Nagy határozottan válaszol: a marketinges Kovács!
Ez a vicces és tanulságos történet alapján érdemes átgondolni a valósággal kapcsolatos elképzeléseinket és az információk hitelességét, amiket nap mint nap elfogadunk. Különösen igaz ez a marketing világában, ahol a szavak erejének és a kommunikáció változó természetének köszönhetően gyakran hozhatunk rossz döntéseket.
