A csattanós gyerekmondatok mindig levesznek minket a lábunkról: elég, ha csak megszólalnak, és máris nevetünk. Gyakran szellemes, emlékezetes megjegyzésekkel lepik meg a felnőtteket, amelyeket még azok is emlegetnek időnként, akik saját fülükkel hallották őket. Bár időnként csattanósak tudnak lenni, de nem lehet haragudni rájuk, hiszen nem sértésként szánják – ez csupán a gyermeki őszinteségük. Időnként pedig olyan bölcsességeket ejtenek ki, amelyekkel még a felnőttek is megnehezítenek.
(13) Miközben hazafelé sétáltunk az óvodából, a fiam közölte, hogy feleségül kér egy lányt, aki nagyon tetszik neki. Amikor megérkeztünk, a feleségem azzal fogadott minket, hogy megmutatta, milyen új ruhákat vásárolt magának. A fiam néhány pillanatig figyelt, majd megszólalt:
– Tudod mit, apa? Megváltoztattam a véleményem, nem házasodok meg.
(12) Éppen arckrémet tettem fel a fürdőszobában, amikor a fiam megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Arckrémmel ápolom az arcom, hogy fiatalabb és szebb legyek.
Ekkor közelebb lépett, megvizsgált egy ideig, majd ezt mondta:
– Anya, szerintem ez a krém nem hatékony…
(11) A fiam babonázott az ebédnél, ezért rászóltam:
– Fiúk, fejezzétek be azonnal! Az étel nem játék! Ha a nagyszüleid jönnek, elmondok nekik, hogy milyen rosszul viselkedsz!
– Ne, anya! Ne mondd el! Szeretném, ha meglepődne!
(10) Próbáltuk meggyőzni a lányunkat, hogy egyen sült húst. Férjem talált ki egy áttételt: mondtuk neki, hogy cserében megtekintheti a mesét alvás előtt.
Odaértünk a lányunkhoz:
– Kicsim, szeretnék mesét nézni alvás előtt?
A lányom válasza:
– Na, mit kell már megint megennem cserébe?
(9) Egyik nap én vigyáztam a húgomra. Elmentünk a játszótérre, ahol megismerkedett egy hasonló korú kisfiúval, akivel állandóan játszottak, beszélgettek és nevetgéltek.
Amikor elhagytuk a játszóteret, a húgom sóhajtott, majd ezt mondta:
– Még jó, hogy végre találtam valakit.
(8) Leültem ebédelni a lányommal:
– Adj ketchupot is hozzá!
– Elfogyott a ketchup, de van majonéz.
– Nem, majonézt nem kell.
Folytattuk az evést, majd újra megszólalt:
– Szomjas vagyok!
– Mit szeretnél inni?
– Gyümölcsteát.
– Nincs itthon tea, kicsim. Jó lesz a gyümölcslé?
Ekkor a kislányom szomorúvá vált, majd ezt mondta:
– Rajtam próbálkozol spórolni, igaz?
(7) Egy ismerősöm, aki gazdag, a lánya most lett elsős. Mivel mindennap kap zsebpénzt, sok lány ráakaszkodott, hogy az iskolai büfében mindenféle édességet vegyen nekik.
Az anyja egy idő után leült vele beszélgetni és elmagyarázta, hogy a lányok többsége csak kihasználja őt és csak azért barátkoznak vele, mert vásárol nekik édességet. Azt javasolta, hogy legközelebb azt mondja nekik: „Nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek édességet”.
Másnap, az iskola után, az anya megkérdezte a lányát, hogy megfogadta-e a tanácsát. A lány bólintott, és büszkén mesélte, hogy mit mondott a lányoknak:
– Nem megyek veletek a büfébe, és nem veszek nektek semmit! Tessék, itt a pénznem, vegyétek meg egyedül!
(6) Azt mondtam a lányomnak, hogy a hagymát is meg kell ennie a levesben:
– Nem akarom!
– De nagyon egészséges, és elpusztítja a baktériumokat.
– De jó lenne, ha a csoki pusztítaná el.
Ebben a lányommal együtt kellett egyetértenem.
(5) A fiam megkérdezte, miközben reggelizett:
– Anya, miért kell tejet innom?
– Mert egészséges, és nagyra nősz tőle.
– És a felnőttek már nem nőnek? Ők összemennek?
– Nos, valahogy így van.
– Biztosan azért van így, hogy könnyebb legyen eltemetni őket!
(4) Óvónő vagyok, és egyik kislány sírva jött hozzám:
– Csúnyát mondott nekem a Beni!
– Miért, mit mondott?
– Azt, hogy agyad van!
– De hát ez nem csúnya. Hiszen tényleg van agyad, mint minden embernek.
– Nem igaz! Nincs agyam!
(3) A fiam kedvenc állata a vidra. Egy délután hangosan olvasott egy ismeretterjesztő könyvet a vidrákról a szobájában, majd a plüss vidrához fordult, és ezt mondta:
– Szeretném, ha jobban megismernéd a családodat.
(2) Férjemmel és a három gyerekünkkel játszottunk, és az egyik feladat az volt, hogy négy kép közül válasszák ki a kakukktojást. A négy képen egy taxi, egy busz, egy kukásautó és egy repülő volt.
Két gyermekem a repülőt választotta, mert az repül, míg a többi nem. Azt mondtam nekik, hogy helyes. A harmadik gyerekem azonban a kukásautót választotta. Nem értettem miért, ezért megkérdeztem tőle, erre így reagált:
– Azért a kukásautó a kakukktojás, mert szemetet szállít, míg a többi autó utasokat.
Még nekem sem jutott eszembe ez a megoldás. Ez egy nagyszerű példa arra, hogy a gyermeki logika néha jobban működik, mint a felnőtteknél.
(1) A 6 éves kisfiammal sétáltunk, és közben állandóan figyelmeztettem:
– Nézz szét, mielőtt átteszed az utcát! Ne ugorj bele a pocsolyába! Ne mászz fel a kerítésre! Ne ugorj le a lépcsőről, mert eltörik a lábad… és így tovább.
A kisfiam, miután ezt hallgatta egy ideig, ezt mondta:
– Ó, apa! Ne légy már ilyen érzékeny!
