2024. 06. 07.
Laura, a háromgyermekes, megözvegyült anya minden nap több órát túlórázott, hogy meg tudjon élni. Egy napon váratlan meglepetésben volt része: munkahelye bónusszal és előléptetéssel jutalmazta a kitartó munkáját.
A mindennapok Laura életében egyfajta örök futást jelentettek. Három gyermekét kiszolgáltatta, hogy idejében beérjenek az iskolába, szaladt a kukáért, mert a kukásautó már indult, sietett a buszmegállóba, hogy épp időben megérkezzen. Munkahelyén, a Szivárvány Gyermekkórházban szobáról szobára rohant, orvostól orvosig, aktától aktáig.
Mint tapasztalt nővér, remélte, hogy ebédidőben kicsit visszavehet a tempóból, de már alig emlékezett arra, mikor ült utoljára nyugodtan ebéd közben.
„Lassíts, Laura, mert még a végén kigyullad a lábad!” – figyelmeztette anyja, Denise, aki újabban náluk élt, miután újabb esés után megsérült.
Shane, Laura férje halála óta Laura folyton a lábán volt. Azóta öt hónap telt el, és Laura élete örökös megpróbáltatás volt. Shane nélkül mindig fázott.
Önmagát dolgozta volna kimerülésig, ha nem kellett volna gondoskodnia gyerekeiről és anyjáról. Ám jó pillanatok is voltak a rohanásban: Laura gyerekei és édesanyja emlékeztetve rá, hogy ő is csak ember.
Arthur, Haley és Rachel még kisgyermekek voltak. Ha anyjuknak jó napja volt a munkahelyén, mindig hozott fánkot nekik a büféből. Sajnos az utóbbi időben egyre ritkábbak voltak ezek az alkalmak, és a gyerekek hiányolták nem csak a fánkokat, hanem anyjuk nyugodt pillanatait is.
Egy alkalommal, amikor este nyolc után Laura még nem tért haza, és az áram is elment otthon, a gyerekek igazán aggódni kezdtek. Denise mélyen aludt, erre utaltak hangos horkantásai.
„Felébresszük a nagyit?” – kérdezte Rachel, a legkisebb, aggódva.
„Nem, inkább felhívjuk anya munkahelyi barátját” – javasolta Haley, és elkezdett keresgélni a telefonban.
Miközben a tárcsázás folyt, a gyerekek izgatottan figyelték a telefont. Három csörgés után poroszul elhallgatott a telefon. „Akkumulátor kimerülés” – kiáltotta fel Rachel. „Most mi lesz?”
„Várjunk” – nyugtatgatta testvéreit Arthur, a legidősebb.
Végül azt javasolta, hogy mindannyian menjenek be a házba és gyújtsanak gyertyákat. Miután hosszas várakozás után Laura hazaért, fiának, Arthur-nak köszönhetően végre megnyugodtak a gyerekek.
Megköszönték a csillagos eget, hogy anyjuk végre hazaért. Laura pedig nagy megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy gyermekei biztonságban vannak, és hogy jó döntést hozott, amikor úgy döntött, hogy több túlórát vállal.
