Elképesztő, de megtörtént: 37 év után megtudtam, hogy férjem a 25 éves titkárnőjével csal engem, ráadásul új szeretője be akart költözni az otthonunkba. Egészen pontosan arra a helyre, amit együtt alakítottunk otthonná. A helyzet olyannyira komoly lett, hogy bírósági eljárás indult, amit sajnos megnyert a férjem és ezzel parancsba adta: három nap alatt ki kell költöznöm.
Az első napon a bútoraim, személyes tárgyaim összepakolásával próbálkoztam. A következő napon béreltem egy teherautót, hogy ezeket elszállíthassam. A harmadik nap azonban úgy döntöttem, megkóstolom az otthonom ízeit utoljára. Elkészítettem egy finom és kényeztető, garnélarák, kaviár és a legkiválóbb pezsgőből álló lakomát. Az asztal gondosan meg volt terítve, illatos gyertyák égtek, szólt a háttérzene.
Ragaszkodva hozzámárultam a hely csillogásának megtartásához, így a függönyrudakba rejtettem az összes megmaradt rákot és kaviárt. Az otthonot tisztán hagytam, majd búcsút intettem neki. Az új hölgy boldogan költözött össze a férjemmel.
Valami furcsa szag kezdett el terjengeni a házban, melytől a minden eddigi szeretett és boldogság megfakult. Hiába próbálkoztak mindenféle takarítási technikával, szőnyegtisztítással, szellőztetéssel, a szag mindig visszakúszott. A takarító cég kihívása sem segített, a drága szőnyegek lecserélése sem hozott eredményt.
Megdöbbenésemre, hamarosan azt tapasztaltam, hogy házunk újban kínálták eladásra. Az ingatlan ára a vétlenek hiányában a felére csökkent. Ekkor hátborzongató ötletet kapott: felhívom a férjemet.
Beszélgettünk kicsit arról, hogy miként alakul az új élete, az érzései irányába kezdtek idővel elhidegülni és azt sem zárta ki, hogy az új partnerével talán már nem is őszinte a kapcsolatuk. Annyit mondtam neki, hogy mennyire hiányzik a házunk. Emellett ajánlatot tettem neki: járulok hozzá válásunk a ház ellenében, lemondva a válásból származó pénzjuttatásaimról.
A férjem – amire nem számítottam – egyből beleegyezett az ajánlatomba. Szinte ingyen, minden különösebb huzavona nélkül birtokomba vehettem ismét a házunkat.
Az örömöm határtalan volt, amikor egy hét múlva láttam, ahogy a férjem és új szerelme holmijait kivitték a házból, hogy új lakásukba hurcolják. Talán túl mohóak voltak, hiszen a függönyrudakat is magukkal vitték…
