Egy megható történetet osztunk most meg veletek, egy édesanyáról és csodás gyermekeiről.
“Telefonomon nézegettem át a képeket, amikor meglepődve találtam egy rólam készült fotót. Megdöbbentem a látványon. Ki csinálta ezt a képet és mikor? Nem tetszett magamnak a fotón, könnyekre is fakadtam. Éppen törölni készültem, amikor a fiam belépett a szobába.
– Ki csinálta ezt a képet? – kérdeztem felindultan. Megvizsgálta a kevésbé előnyös képet, majd mosolyt villantott.
– Én csináltam. Úgy ültél a parton, hogy meg akartam örökíteni azt a pillanatot – mondta.
– Jó lett volna, ha megkérdezed előtte, mielőtt lefotózol, egyetértünk, ugye?
– Igen – válaszolta bűnbánóan, majd hozzátette: – De anya, nem látod, mennyire csodálatos vagy?
Én csak néztem a képet, próbálva meglátni a szépet rajta. Ekkor a lányom lépett be a szobába. Ő is pillantott a képre, majd ezt mondta:
– Ezt akár képeslapnak is lehetne küldeni, annyira ragyogsz rajta, boldognak és gondtalanul. Nagyon tetszik ez a kép – mondta.
Megkönnyebbülten sóhajtottam. Igazi felüdülés volt hallani a szavaikat. Korábban mindig a hibáimra fókuszáltam, hogy túlsúlyos vagyok, nem vagyok elég szép, vastag a combom, a derekam. De most megláttam, hogy milyen voltam, amikor egy fáradt anyaként végre pihenhettem, ahogy önkívületben bámultam a távolba, örülve, hogy a családommal lehetek a tengerparton.
Láttam azt is, milyen erősek ezek a vállak,az én vállaim, mennyi mindent viselt már el. Ahogy sok más nő, én is keményen küzdöttem az életben. És ez látszik is a testemen. Igen, kövérebb vagyok, mint 10 évvel ezelőtt, de amikor magamra nézek, azt látom, hogy boldog vagyok. És ez tényleg számít, függetlenül attól, hogy hogy nézek ki. Természetesen igyekszem egészségesen étkezni, sportolni is, de ettől a pillanattól szeretni fogom a testem, mert jól akarom érezni magam a bőrömben.
Hálás vagyok érte a csodálatos gyermekeimnek, akik megváltoztatták az életem!”
