Az emberi kommunikáció egy bonyolult, sokszínű és gyakran zavarba ejtő folyamat. Nemegyszer előfordul, hogy a szavak más értelmet nyernek a fejekben, mint ahogyan azokat kimondjuk. Úgy tűnik, minél egyszerűbbnek indult a párbeszéd, annál nagyobb valószínűséggel forrósodik a hangulat a félreértések miatt. Íme három tucat ember, akik olyan párbeszédbe keveredtek, amit nem minden nap hallani.
1. Repülőúton voltam az apámmal, amikor valaki rosszul lett, és a légiutaskísérő orvost kért a fedélzetre. Az apám gúnyosan a következőt mondta:
– Ha médikus lettél volna, most éppen életet menthetnél, de megkérdőjelezem, hogy bármikor is szükség lesz a repülőn grafikusra.
– De apa, most nem…
2. Az a férfiak szokása, hogy gyakran félreértik a nőket, ha azok nem fogalmaznak egyértelműen:
3. A kisfiammal folytatott párbeszéd:
– Kincsem, bármit megtennék érted. Sőt, ha kéred, a csillagokat is lehoznám érted az égből.
– Ebben az esetben, kapok fagyit?
– Most nem, drágám.
4. Borotválkozás közben előbb az anyám, majd az apám hívott, de zuhányzás után terveztem visszahívni őket. A férjem aztán jött, hogy az apám felhívta őt, hogy hívjam vissza az anyámat, mert sürgősen beszélni akar velem. Amikor visszahívtam:
– Csak annyit akartam kérdezni, hogy milyen sajtot hozzak a piacon holnap reggel?
5. Egy ismerősömnek szépségszalonja van. Mondtam neki, hogy szeretnék sminkes tanfolyamot elvégezni és diplomát szerezni, hogy több pénzt kereshessek:
– Ezek a tanfolyami papírok semmit sem érnek. Nézz meg néhány oktatóvideót az interneten, és bárhová felvesznek!
– Tényleg? Ide, a te szalonodba is?
– Nem, hozzánk szükség van a papírra.
6. Az időszámítás kéretlen mesteri értelmezése:
7. A kislányom megszólította apát:
– Apa! Apa!
Odaléptem hozzá és:
– Miben segíthetek, kincsem?
– Hagyj békén, kérlek.
8. Fontos találkozómra késve érkezem, ezért hívtam egy taxit. Egy sárga autó megállt a házam előtt. Odarohantam, és felszólitottam a sofőrt, hogy indítsa el az autót. Ekkor a sofőr:
– Ki az autómból!
– De én hívtam a taxit.
– Ez nem egy taxi! Kiderült, hogy a srác csak a pirosnál állt meg.
9. Amikor az első gyerekemmel várandós voltam, az idős orvosom azt mondta, ultrahang nélkül is meg tudja mondani a baba nemét.
– Ez érdekes, próbálja meg!
Az orvos elővett pár régi egyetemi jegyzetet, furcsa kérdéseket tett fel nekem, majd azt mondta:
– Édesem, vagy fiad, vagy lányod lesz.
10. A kislányom reggel:
– Túl sok a lekvár a kenyeremen.
Készítettem egy újat:
– Ez túl nagy szelet.
Új kenyeret készítettem:
– Valójában nem is szeretem a lekvárt.
11. Amikor először jártam a vőlegényem szüleineknél, az anyja megkérdezte:
– Hány gombócot kérsz? Azért három-négy elég lesz, gondolom.
„Vajon már most ennyire utál, vagy csak irigy a gombócokra?” – gondoltam magamban. De szerencsére a vőlegényem helyettem válaszolt:
– Persze, még nekünk ketten is elég lesz.
Pár perc múlva az anyja kihozta az öklöm méretű gombócokat.
12. Úgy döntöttünk, hogy felújítjuk a lakást. Mivel a szomszéd is nemrég fejezte be a sajátját, megkérdeztem tőle, hány tekercs tapétát vásárolt. Azt mondta, 20-at. Elvileg azonos méretű a lakásunk, úgyhogy én is 20-at vettem. Viszont az enyémek közül kimaradt 6 tekercs. Ezt meg is említettem a szomszédnak:
– Nem értem, hogy neked miért 20 tekercs tapéta kellett. Nekem 6 tekercs maradt.
– Nekünk is…
13. Figyelj a szavadra, srácoc!