A kövirózsa (Sempervivum tectorum) egy igen impozáns, látványos de ugyanakkor igénytelen örökzöld növény. Népi elnevezései közt megtalálható: kövirózsa, házi kövirózsa, fali kövirózsa, kőrózsa, fülfű, fülbeeresztőfű, fülbefacsarófű, égdörgőfű, mennykővirág.
Existál belőle számos diferentes faj, melyeknek a levél színe fajonként változik. Főként Európa területén találkozhatunk vele, leginkább a hegyvidéki sziklás regiók napos lejtőin. Igen tűri a szárazságot, nem igényel sok gondozást, és szereti a napsütést. A pangó vizet viszont nehezen viseli, ha a víznek nincs lefolyása, a növény könnyen kirohad.
Magyarországon csak a Villányi hegységben lelhető fel természetes környezetben, de termesztett formában széleskörűen elterjedt. Például az én „ősanyáim” mintegy 10 évvel ezelőtt kerültek hozzám egy adventi koszorúról. Szemet hunytam a beteg, kiszáradt növények felett, és ehelyett a behúzott dróttal rögzítettem a cserépbe őket, azóta pedig már több négyzetméteres területet borítanak be.
Az egyszerű legkönnyebben sarjaik segítségével szaporítani. Ezek a sarjak tavasszal könnyedén gyökeret eresztenek. Húsos, csillag alakúan szétterülő levelei számos hatóanyagot tartalmaznak. Megéri a kertben egy kis helyet szentelni számára: dolog alig van vele és haszna mégis jelentős.
Leveleiben megtalálhatóak flavonoidok, cserzőanyag, növényi sav, nyálkaanyag, szabad aminosavak, fenolkarbonsavak, valamint C-vitamin is. Gyulladáscsökkentő, lázcsökkentő, kívülről pedig a fájdalmat csillapító, valamint baktérium- és vírusölő hatása is van.
Gyógyító hatását a hagyományos orvoslás is ismeri: általában a kövirózsa hűvös és összehúzó erejét emelik ki. Elsősorban külsőleg ajánlják felhasználását, például gyulladásos kelések vagy orbánc esetén. Használják még pókok mérges csípése, vagy égéssérüléseken is. Népi gyógyászati gyakorlatban napjainkban is népszerű, fülgyulladások kezelésére használják présnedvét – valószínűleg innen ered a fülfű elnevezés – de felhasználják még égések, vágások, illetve rovarcsípések gyógyításának elősegítésére is.
Gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásának köszönhetően a kozmetikai ipar is felhasználja a pozsgás levelek nedvét. Főként regeneráló készítményekben, napozás után használatos testápolókban, de a bőrt halványító szerekben is találkozhatunk vele. A kozmetikusok a levét többek között vizes masszírozókrémbe és bőrnyugtatónak használják.
A hagyományos gyógyászatban lázcsillapításra, hasmenés kezelésére és féregűzésre, külsőleg pedig végtagi fájdalmak, égési sebek, leégés, napszúrás és vérzések kezelésére alkalmazták. Az összezúzott pépes leveleket antiszeptikus hatásúnak vélt borogatásként sebek kezelésére is használják.
Az étolajba belemártott és összelapított leveleket szemölcsökre használják, de a levét rovarcsípések okozta viszketés, szemölcsök, különféle dagadások, duzzanatok ellen is alkalmazzák. A forrázott levét teaként is fogyaszthatjuk, torokgyulladás, hörghurut, a száj kisebesedése, és afta kezelésére. Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyvében (1813) az említett alkalmazások mellett a kövirózsa alkalmazását ajánlja égés, aranyér és a mellbimbók kirepedezése ellen is. Leggyakrabban a fülfájás kezelésére alkalmazták.
Az összetört leveleket ruhába csomagolják, kinyomták a levét, majd a fülbe csepegtetik. A növény alkalmazásának másik módja az volt, hogy egy levéldarabkát vékony cérnára fűzve bedugták a fülbe. A levél nedve megszünteti a tyúkszemet is (utóbbihoz éjszakára rászükséges kötni a sós vízben feláztatott, puhára ázott tyúkszemet). Nemcsak külsőleg alkalmazták, hanem a levét kinyomva adták hideglelésben és hagymázban szenvedő betegeknek, valamint ijedős kisgyermekeknek.
A növény használatának ellenjavallata nem ismert, mellékhatással sem kell számolnia a használóknak.
