Pema Chödrön a When things fall apart (Amikor minden darabokra hull) című könyvében elmagyarázza, hogy a tibeti nyelvben a remény rewa, míg a félelem dokpa. Azonban gyakran a kettőt összevonva használják: re-dok. Ezzel arra próbálnak rámutatni, hogy a remény és a félelem ugyanannak az érmének a két oldala. Amíg az egyik ott van, addig ott a másik is.
A nyugati közgondolkodás nagyon magas polcra helyezi a reményt és kizárólag pozitív tulajdonságokkal, értékekkel ruházza fel. A nyugati ember számára a pokol nem más, mint az abszolút reménytelenség. Dante poklának kapujára az van írva: „ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”.
A tibetiek számára azonban a remény kétélű fegyver. A re-dok a szenvedés melegágya. Hiszen aki fél/reménykedik, az valamiféle hiányhoz ragaszkodik. Nem elégszik meg azzal, ami van. Így a reménytől való megszabadulás egyáltalán nem a kétségbeesés felé vezető út, hanem éppen ellenkezőleg. A tartós elégedettség egyik előfeltétele.
Pema Chödrön szerint a hűtőszekrényünkre azt kellene kiragasztani, hogy „Hagyj fel minden reménnyel!”, ahelyett, hogy mindenféle konvencionális pozitív üzeneteket teszünk rá ki. Például, hogy „Amíg élünk, remélünk!” és hasonlókat.
Ez ellen a számunkra fura megközelítés ellen persze az elménk, kulturális kódolása okán, zsigerileg berzenkedik. Hiszen egész életünkben azt tanultuk, hogy ha valami rossz történik velünk, akkor arra kétféleképpen reagálhatunk. Vagy belemerülünk a melankolikus önsajnálatba és világfájdalomba, vagy elütjük valami pozitív, reményteli gondolattal. Ne foglalkozz most ezzel a rosszal, nézd azt, hogy a jövőben majd sokkal jobb lesz – mondogatjuk magunknak.
Pema viszont egy harmadik utat javasol. Szarul érzed magad? Oké, ismerd el és fogadd el, hogy szarul érzed magad. Ne próbálj rögtön görcsösen a jövőbe menekülni előle! Vajon mit is érzel? Hol érzed? Milyen az, hogy „szarul”? Van színe, kiterjedése, textúrája, alakja? Kíváncsi együttérzéssel fordulj oda magadhoz. Ez bizony bátor dolog. A kíváncsiságod legyen nagyobb a félelmednél, írja.