Pontosan!
„félévi”
Tegnap egyest kapott a kisfiam…
Mikor este hazaértem, kijött hozzám, s én nem azt kérdeztem, hogy milyen napja volt, hanem az volt az első mondatom, hogy mi újság azzal a biológia egyessel.
S mindezt azért, mert valaki megbántott a munkahelyemen..Valaki gonosz volt velem..
Ő ijedten nézett rám. Félelem volt abban a gyönyörű szemében.. Az én drága kisfiam szemében… Megsemmisültem. Akkor, ott azt hittem, megszakad a szívem… A kicsikém, akiért annyit küzdöttünk az apukájával hogy egyáltalán létezhessen, most félelemmel nézett rám…
Rám, az anyukájára, aki a legstabilabb, legbiztonságosabb, legbiztosabb pont kell hogy legyek az életében…ahogy mindig is voltam.
Egy számjegy miatt…élete harmadik egyese miatt… Magyarázkodni kezdett, de nem is hallottam a szavait… Odaléptem hozzá, megöleltem,s tartottam őt. Akartam, hogy érezze, biztonságban van.. Mint mindig, most is leültünk beszélgetni. Ez a beszélgetés most más volt mint a többi…
Arról meséltem neki, hogy mennyire vártuk őt, amikor a pocakomban lakott még…az akkor tett igéreteimről, terveimről… Hogy egyetlen dolgot kértünk a jóistentől, egy egészséges gyermeket…
S most itt van Ő, az én egészséges, nagyon okos, ráadásúl jó tanuló, különleges kisfiam… Hálát adok az Úrnak amiért nekem születhetett meg.
Hogy milyen lesz a félévi bizonyítványa?
Hogy milyen számok lesznek golyóstollal belevésve? Nem az számít! Nem az a fontos!
Azt akarom, hogy boldog, magabiztos, kiegyensúlyozott felnőtt váljék belőle…
Hogy továbbra is legyen ilyen vidám, magabiztos, tiszta lelkű, jószívű, érzékeny emberke,s ne azonosuljon egy oktatási rendszer által felmért osztályzattal…és pont mint eddig, tegye a dolgát az álmai megvalósításáért, merjen nagyot álmodni, és valósítsa is meg azokat…s én támogatni fogom
..és ne ijedjen meg ha néha becsúszik egy-két rosszabb jegy….
Este, mint szinte minden este, táncolva énekelt, s én, miközben néztem a felszabadult műsorát, szívből-lélekből mondtam hálát a létezéséért….
Mennyi, de mennyi gyermek éli meg ezeket a napokat szorongással…
Mennyi álmatlanul hánykolódó gyermek imája leng a szélben éjszakánként…
Nem ezért születtek.
Nem félni jöttek erre a világra….
#félévi
