Mit szólnál ahhoz, ha a századik születésnapodon először kapsz életedben tortát, ráadásul egy olyan fiútól, aki azt állítja, hogy a dédunokád?
Ruby elérte azt a kort, amire minden ember vágyakozik. Száz éves lett, egy századnyi létezés, számtalan történettel és élménnyel a hátán. Miért is nem lett ez az alkalom ünneplésre méltó? Talán mert Ruby egyedül maradt ezzel a hihetetlen sikerrel és senki sem volt, aki vele tudott volna megosztani egy boldog pillanatot.
Rubynak már kislánykorától fogva szembe kellett néznie a nagybetűs élettel. Apja elment a háborúba, anyja törékeny asszony lett, aki hiába küzdött, nehezen jutott túl a nehézségeken. Ruby nyolcévesen a felnőtt szerepébe kényszerült, gondoskodni kellett anyjáról és négy fiatalabb testvéréről.
Az a szörnyű nap, amikor hírt kaptak apjuk haláláról, még inkább beárnyékolta gyerekkorát. Annyira vágyott arra, hogy apa hazajöjjön, hogy újra gyerek lehessen, de apa sosem jött haza. Az anya összeroppant, a gyerekeket iszonyúan megijesztette a hír.
Ruby letett az iskoláról, és dolgozni kezdett egy közeli rövidáruüzletben, ahol szöveteket, cérnákat, gombokat és szalagokat árultak. Rubinak innen volt bevétele, amiből élni tudott, és amivel segíteni tudott anyának és a húgoknak.
A tizennyolcadik születésnapja teljesen elkerülte a család figyelmét. A saját testvérei miatt még magának sem jutott eszébe, hogy megtarthatta volna. Pedig volt ott egy olyan ember, Mrs. Dorris, aki érezte a bánatát, de ő érzelemmentes nő volt, aki inkább a saját bánatával foglalkozott.
Ruby ebben az évben találkozott Brad-el. Nyugalmas találkozó volt, érezték, hogy ők egymásnak lettek szánva. Brad ígéreteket tett, miszerint boldogok lesznek, hogy lesz szép házuk, felnevelik a gyerekeiket. De amikor Ruby mesélt anyjáról és a lányokról, minden megváltozott.
