โAz รฉlsportos pรกrkapcsolatom: 7 รฉve kรผlรถn alvรกs, de mรฉgis boldogabbak vagyunk!”
โIgen, a pรกrkapcsolatom sportolรณkรฉnt 8 รฉve kezdลdรถtt รฉs mรกr 7 รฉve รฉrvรฉnyesรผl nรกlunk a kรผlรถn alvรกs mรณdja. Nem azรฉrt, mert vitรกzunk, nem is a gyerekek miatt – mert nincsenek -, egyszerลฑen csak azรฉrt, mert รญgy jobb nekรผnk. Nem tลฑnik nagy รผgynek, ugye? Kรผlรถn hรกlรณban alszotok, vagy รฉpp nem egyรผtt mentek nyaralni โ kit รฉrdekel? A legfontosabb, hogy ti boldogok legyetek. Azonban amikor sajรกt szabรกlyaidat hozod lรฉtre a pรกrkapcsolatodban, olyan sztereotรญpiรกkkal kerรผlsz szembe, amik alapjรกn azt gondolhatod, hogy rosszul csinรกlod a dolgokat.โ
Az alรกbbiakban egy sportpรกros tรถrtรฉnetรฉt olvashatod, ahogy elmesรฉlik, miรฉrt dรถntรถttek a kรผlรถnalvรกs mellett, milyen elลnyรถket szereztek, รฉs milyen reakciรณkat vรกltottak ki ezzel a kรถzegeikben:
Hogyan indult a kรผlรถnalvรกs รบtja?
Egy nap, reggelre รถnmagammal maradtam az รกgyban. Biztos voltam benne, hogy a pรกrommal egyรผtt fekรผdtem le. Amikor kinรฉztem a szomszรฉd szobรกba, ott talรกltam ลt, bรฉkรฉsen alvรณan a kanapรฉn. Higgadtan gondoltam, reggelre meg majd beszรฉljรผk ezt.
A reggeli alatt ezt csevegtรผk:
โ Hova tลฑntรฉl รฉjszaka az รกgybรณl? Miรฉrt mentรฉl รกt a mรกsik szobรกba?
โ Nem tudtam elaludni. Te folyamatosan mocorogtรกl, nagyokat horkantottรกl รฉs a zavarรกsaidra felรฉbredtem.
โ รrtem. Nem is tudtam, hogy hangosan horkolok.
A kรถvetkezล รฉjszaka ugyanez volt. Egyรผtt aludtunk el รฉs kรผlรถn รฉbredtรผnk. Akkor mรกr biztos voltam benne, hogy errลl beszรฉlnรผnk kell.
Ez idล alatt szembesรผltรผnk azzal, hogy nehezen boldogulunk az egyรผtt alvรกssal. A pรกrom felidรฉzte az รถsszes nรฉzeteltรฉrรฉst, amik abbรณl adรณdtak, hogy nem tudott eleget aludni. ล horkolt, รฉn felรฉbresztettem, ezรฉrt nem aludt eleget, รฉs ingerรผlt lett. Volt, hogy รฉn horkoltam, ล รฉbresztett fel, รฉs kรฉptelen voltam visszaaludni. Sokszor az egyikรผnk felรฉbredt, mert melege volt vagy elment inni egy pohรกr vizet. Volt, hogy mรฉg rรฉmรกlom is elลfordult, felรฉbredtem รฉs rรถgtรถn a pรกromat รผtรถttem meg.
Rรกjรถttรผnk, hogy teljesen mรกsok az alvรกsi szokรกsaink. Abban az idลben a munkรกm nagyon rugalmas volt, รญgy รฉn este รฉjfรฉlben fordultam nagyformรกba, filmet nรฉztem, vagy kรถnyvet olvastam, รฉs hajnalban, este kilenc-tรญz รณra kรถrรผl keltem. A pรกromnak viszont reggel kilencre mรกr a munkahelyรฉn kellett lennie, tehรกt neki nagyon fontos volt, hogy jรณl aludjon รฉjszaka. De az egyรผtt alvรกs miatt egyikรผnk sem tudott รฉjszakรกnkรฉnt 6-7 รณrรกnรกl tรถbbet aludni. รgy mindketten feszรผltek, fรกradtak รฉs idegesek voltunk.
Vรฉgรผl arra jutottunk, hogy a legjobb lesz az, ha kรผlรถn hรกlรณszobรกban alszunk, รฉs szerencsรฉre ezt meg is tudtuk oldani. Legyรผnk ลszintรฉk: kezdetben nem ugyanรบgy gondoltam a kรผlรถn alvรกsrรณl, mint a pรกrom. Egy kicsit furcsรกnak is tal