Cรญmke: K-SZ-MP

โ€žAz รฉlsportos pรกrkapcsolatom: 7 รฉve kรผlรถn alvรกs, de mรฉgis boldogabbak vagyunk!”

โ€žIgen, a pรกrkapcsolatom sportolรณkรฉnt 8 รฉve kezdล‘dรถtt รฉs mรกr 7 รฉve รฉrvรฉnyesรผl nรกlunk a kรผlรถn alvรกs mรณdja. Nem azรฉrt, mert vitรกzunk, nem is a gyerekek miatt – mert nincsenek -, egyszerลฑen csak azรฉrt, mert รญgy jobb nekรผnk. Nem tลฑnik nagy รผgynek, ugye? Kรผlรถn hรกlรณban alszotok, vagy รฉpp nem egyรผtt mentek nyaralni โ€“ kit รฉrdekel? A legfontosabb, hogy ti boldogok legyetek. Azonban amikor sajรกt szabรกlyaidat hozod lรฉtre a pรกrkapcsolatodban, olyan sztereotรญpiรกkkal kerรผlsz szembe, amik alapjรกn azt gondolhatod, hogy rosszul csinรกlod a dolgokat.โ€

Az alรกbbiakban egy sportpรกros tรถrtรฉnetรฉt olvashatod, ahogy elmesรฉlik, miรฉrt dรถntรถttek a kรผlรถnalvรกs mellett, milyen elล‘nyรถket szereztek, รฉs milyen reakciรณkat vรกltottak ki ezzel a kรถzegeikben:

Hogyan indult a kรผlรถnalvรกs รบtja?

Egy nap, reggelre รถnmagammal maradtam az รกgyban. Biztos voltam benne, hogy a pรกrommal egyรผtt fekรผdtem le. Amikor kinรฉztem a szomszรฉd szobรกba, ott talรกltam ล‘t, bรฉkรฉsen alvรณan a kanapรฉn. Higgadtan gondoltam, reggelre meg majd beszรฉljรผk ezt.

A reggeli alatt ezt csevegtรผk:
โ€“ Hova tลฑntรฉl รฉjszaka az รกgybรณl? Miรฉrt mentรฉl รกt a mรกsik szobรกba?
โ€“ Nem tudtam elaludni. Te folyamatosan mocorogtรกl, nagyokat horkantottรกl รฉs a zavarรกsaidra felรฉbredtem.
โ€“ ร‰rtem. Nem is tudtam, hogy hangosan horkolok.

A kรถvetkezล‘ รฉjszaka ugyanez volt. Egyรผtt aludtunk el รฉs kรผlรถn รฉbredtรผnk. Akkor mรกr biztos voltam benne, hogy errล‘l beszรฉlnรผnk kell.

Ez idล‘ alatt szembesรผltรผnk azzal, hogy nehezen boldogulunk az egyรผtt alvรกssal. A pรกrom felidรฉzte az รถsszes nรฉzeteltรฉrรฉst, amik abbรณl adรณdtak, hogy nem tudott eleget aludni. ล horkolt, รฉn felรฉbresztettem, ezรฉrt nem aludt eleget, รฉs ingerรผlt lett. Volt, hogy รฉn horkoltam, ล‘ รฉbresztett fel, รฉs kรฉptelen voltam visszaaludni. Sokszor az egyikรผnk felรฉbredt, mert melege volt vagy elment inni egy pohรกr vizet. Volt, hogy mรฉg rรฉmรกlom is elล‘fordult, felรฉbredtem รฉs rรถgtรถn a pรกromat รผtรถttem meg.

Rรกjรถttรผnk, hogy teljesen mรกsok az alvรกsi szokรกsaink. Abban az idล‘ben a munkรกm nagyon rugalmas volt, รญgy รฉn este รฉjfรฉlben fordultam nagyformรกba, filmet nรฉztem, vagy kรถnyvet olvastam, รฉs hajnalban, este kilenc-tรญz รณra kรถrรผl keltem. A pรกromnak viszont reggel kilencre mรกr a munkahelyรฉn kellett lennie, tehรกt neki nagyon fontos volt, hogy jรณl aludjon รฉjszaka. De az egyรผtt alvรกs miatt egyikรผnk sem tudott รฉjszakรกnkรฉnt 6-7 รณrรกnรกl tรถbbet aludni. รgy mindketten feszรผltek, fรกradtak รฉs idegesek voltunk.

Vรฉgรผl arra jutottunk, hogy a legjobb lesz az, ha kรผlรถn hรกlรณszobรกban alszunk, รฉs szerencsรฉre ezt meg is tudtuk oldani. Legyรผnk ล‘szintรฉk: kezdetben nem ugyanรบgy gondoltam a kรผlรถn alvรกsrรณl, mint a pรกrom. Egy kicsit furcsรกnak is tal