“Talán az igazi boldogság az, ha beleszeretsz az élet legegyszerűbb pillanataiba.
Az első korty kávé íze reggel, vagy a frissen sült kenyér illata. Ismerős utakon vezetni lehajtott ablakokkal, hagyni, hogy a levegő összekuszálja a hajadat, miközben a kedvenc dalod betölti az autót. Egy csendes délutánon egy olyan könyv lapjait olvasni, amit már túl régóta halogattál, és most hagyod, hogy minden egyes szó átkaroljon, mint egy rég nem látott barát. Ezek a pillanatok, amelyek annyira hétköznapinak tűnnek, mégis olyan varázslatot rejtenek, melyek kitölthetik azokat a repedéseket, amelyeket néha elfelejtünk, hogy ott vannak.
És talán, csak talán, örömöt lelhetünk olyan apró dolgokban, amelyeket gyakran természetesnek veszünk. Mint a nevetés, ami a semmiből jön, megosztva egy idegennel egy élelmiszerbolt folyosóján. Vagy egy meghitt otthoni éjszaka kényelme, takaróba burkolózva, egy százszor látott műsort nézve, ami mégis mosolyt csal az arcodra.
Ezek az apróságok húznak vissza az életbe, emlékeztetnek arra, hogy milyen áldottak vagyunk, nem azért, mert minden tökéletes, hanem azért, mert megtaláljuk a szépséget abban, amink már van.”