Titkos aranybánya lehet a kertedben: számosan nem sejtik ezt a csodanövényről
A kakastaréj, vagy más néven a celózia, városi virágos kertekben gyakori vendég. Korlátlan formavilága van, például itt van a tollas vadvirágnak, és az a „cristata” típusnak, ami a kakastaréjhoz hasonló, de különböző színeiről ismert. Míg nálunk elsősorban dísznövényként tartják számon, más földi pontokon zöldségként is fogyasztják.
Ajánló:
Érdemes kipróbálni, hiszen a fagyok beköszöntéig friss, konyhába alkalmas hajtásokat szüretelhetünk. A közönséges kakastaréj (Celosia argentea) dísznövényként ismert sok helyen, ugyanakkor máshol tápláló zöldségként keresik. Leveleit és fiatal hajtásait levesekbe, pörköltekbe keverik, a magjából pedig olajat nyernek. Kerti felhasználása a sokféle díszváltozatú amarantéra hasonlít, ami a disznóparéj családjába tartozik. Míg nálunk dísznövény, addig az Egyesült Államokban és Afrikában gyakori zöldségnövény.
Leveleit főzhetjük, párolhatjuk, és még köretként is elfogyaszthatjuk. A fiatal hajtások és virágkezdemények gyorsan megpuhulnak főzés közben, a levelek pedig enyhén spenótos ízűek. Az érettebb levelek is fogyaszthatók, de gyakran keserűvé és szálkássá válnak, bár a keserű íz nem mérgező, inkább étvágygerjesztő.
A celóziák trópusi növények, tehát fagytűrő képességük korlátozott. A nemzetség mintegy 60 fajt számlál, és számos változata létezik. Ezek a lágy szárú növények általában felfelé növekednek, de néhányuk kúszó szokással rendelkezik, és a talajon terjeszkedik.
A Celosia argentea a legismertebb fajta, virágzata számos apró virágból áll, amelyek karéjos vagy tollas elrendezésben is megjelenhetnek. Magvetéssel gyorsan fejlődik, de hajtásdugványokról is könnyedén szaporítható. A csírázáshoz 20-22°C-os hőmérséklet és állandó páratartalom szükséges.
Hazánkban általában 30-40 cm magasra nő, de eredeti élőhelyén akár 2 méteres magasságot is elérhet. Egynyáriként nevelhető, de fagymentes környezetben, például beltéren, évelővé válhat.
Ezt olvastad már?
