„Van benned valaki, akinek a baj nem baj.
És a nehézség nem nehézség. És a sötétség nem sötétség.
És a kilátástalanságban is lát. És a haláltól sem fél.
És ha elvesztesz valamit, azt mondja: „Van másik!”
És ha gödörben van: kimászik. És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi. És ha beteg vagy: meggyógyít.
És ha meg kell születned: világra hoz.
És ha meg kell halnod, átvezet a sötétségen és újjászül.
És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.
Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni. És mindenen felülemelkedni.
És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.
És ha félsz – nem fél.
Van benned Valaki, aki több mint te vagy.
Aki a lelkednek tud parancsolni. Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani. Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni.
Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.
Aki belül mindig nevet.
S ha elfog a „nem érdemes élni!” – láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: „gyerünk tovább!”
Van benned valaki, aki halhatatlan. És derűs. És erős.
Nem lehet vele elbánni.
És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.
És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.
Hallgass rá! Ő vagy te.”
Müller Péter
