A szülőknek már csak az életkorukból eredően is nagyobb a szókincsük és fejlettebbek a kommunikációs készségeik a gyerekeikhez képest, ám mégis előfordul, hogy egy szülő-gyermek párbeszéd során a szülők azok, akiknek jóformán a torkán akad a szó, és csak nagyokat pislognak a gyerekeiket hallgatva.
Noha azért néha fordítva is alakulhat a beszélgetés.
1.
Csak tesztelte az apját a kérdéssel, hogy felmérje, ő mennyire van képben.
2.
A kisfiam odajött hozzám egyik reggel egy virággal a kezében, amit a kertünkből hozott be:
– Apu, add oda ezt a virágot a munkahelyeden egy olyan lánynak, aki tetszik neked.
A feleségem felhúzott szemöldökkel:
– Hogy micsoda?!
3.
A feleségem egyik este ezt mondta nekem:
– Drágám, ne sértődj meg, de nekem soha nem tetszett a bajuszod.
Így aztán sok év után először még aznap este teljesen leborotváltam.
A kislányom másnap reggel, aki még soha nem látott engem bajusz nélkül:
– Jajj apu, úgy nézel ki, mint Voldemort…
4.
Egy áruházban a pénztárnál előttem állt egy apuka a kislányával és egy megpakolt bevásárlókocsival.
Az apának eszébe jutott, hogy elfelejtett valamit megvenni, ezért azt mondta a kislányának, hogy maradjon a sorban a kosár mellett, amíg ő visszaszalad érte.
Két perc elteltével a lányra került a sor a pénztárnál, ő pedig elkezdett hangosan kiabálni:
– Apa, apa siess már, mert eljött a leszámolás ideje.
5.
Hát nem látta, akor nem látta…
6.
A hajam zöld színűre van festve, és Halloween napján odajött hozzám egy kislány a metrón, akinek szintén zöldre volt színezve a haja hajkrétával.
Megkérdezte tőlem, hogy nekem is Halloween alkalmából van-e zöldre festve a hajam, mint neki, mire azt válaszoltam, hogy nekem általában mindig zöld.
Ekkor dühösen sarkon fordult, visszament az szüleihez, és így szólt hozzájuk:
– Nekem azt mondtátok, hogy törvénytelen a zöld haj Halloween előtt és után.
Miért hazudtatok?!
7.
A kislányom komoly arccal így szólt hozzám:
– Beszélhetünk őszintén?
– Persze, kislányom.
– Te mit szeretnél, mi legyek, ha nagy leszek?
– Én csak azt szeretném, hogy jó ember legyél.
– De nem úgy.
Mi legyen a foglalkozásom?
– Azt neked kell majd eldöntened.
Azt szeretném, hogy olyan munkád legyen, ami érdekel és örömödet leled benne.
– Igazából én már választottam, csak nem tudom, hogy hívják.
– Akkor mesélj róla.
– Egy aquaparkban akarok dolgozni, ahová minden nap bemegyek, csúszdázok és megengedem a többi embernek is, hogy csúszdázzanak, majd pedig este hazamegyek.
– Akkor már nem fagylalt árus akarsz lenni?
– Ááá már nem, mert az emberek csak nyáron vesznek fagyit, nekem pedig stabilitásra van szükségem.
8.
Én a kisfiamnak:
– Szeretlek.
Te is szeretsz engem?
– Én az anyut szeretem.
– De két embert is szerethetsz egyszerre.
– Igen?
Akkor szeretem anyut és magamat.
Ekkor a feleségem egyszer csak elkezdett sírni.
Megkérdeztem tőle, hogy miért, mire ezt mondta:
– Csak nagyon meghatódtam, mert amikor azt hitte, hogy egyszerre csak egy embert szerethet, akkor engem mondott saját maga helyett.
9.
A kisfiam szinte minden reggel kitalál valami kifogást, hogy éppen miért nem akar iskolába menni:
“Fáj a hasam, fáj a lábam, lázas vagyok, stb.” Ma reggel azonban valami olyat mondott, amit én is maximálisan át tudtam érezni:
– Ma nem akarok iskolába menni.
– És most miért?
– Mert aludni szeretnék.
– Én is kisfiam, én is…
10.
A 4 éves kisfiam elkezdett hisztizni, és közben bokán rúgott.
Egy kicsit később odajött hozzám bocsánatot kérni.
Megpuszilta az arcomat és a fülembe súgta:
– Majd máskor pontosan azt csináld, amit mondok, és akkor soha többé nem kell, hogy megrúgjalak.
Azt hiszem, hogy titokban túl sok gengszter filmet nézett.
11.
A kisfiam így szólt hozzám:
– Apa, én táncórára szeretnék járni.
– Tényleg?
Nem akarsz inkább focizni vagy a kisautóiddal játszani?
– Táncórára akarok menni, mert ott sok a lány és a lányok szeretnek táncolni.
– Hát te tudod, kisfiam.
– Igen, én tudom, mert már pontosan felmértem a helyzetet.
