Meg szokott akadni a szemem azokon apukákon, akik reggelente oviba viszik a kislányukat.
Mókás látvány, ahogy fogják a kezükben kis rózsaszín hátizsákokat és plüss állatokat.
A minap például láttam egy 190 cm magas, szakállas, bőrdzsekis fickót, aki lehajolt a kislányához, és elkezdett cuki, Mickey egér hangon beszélni hozzá.
A kislány pedig közben egy virágokból készített koszorút tett az apukája fejére, aki erről pár perccel később már meg is feledkezett, és virágkoszúrval a fején sétált ki az óvodából, majd pedig felszállt egy tömött buszra.
1.
Szülői értekezletet tartottak azoknak az apukáknak, akik reggelente óvodába viszik a gyerekeiket.
2.
A macskánk elkezdett nyávogni, én pedig visszanyávogtam neki, és ez így ment kb.
negyed órán keresztül, amikor kiderült, hogy valójában az apám nyávog nekem a másik szobából.
3.
A férjemmel elvittük a kisfiunkat a közeli játszótérre, és közben hallottuk, ahogy a szülők szólítgatják a gyerekeiket:
„Denerisz, gyere ide!
” „Rikó, ne mássz olyan magasra!
” „Dzsindzser, ideje indulnunk!
” „Marlóóó!
” „Fahéééj”!
Aztán egyszer csak az egyik anyuka így kiáltott:
„Anna!
”.
Ekkor összenéztünk a férjemmel és elmosolyodtunk, ugyanis zene volt a füleinknek egy ilyen „hagyományos” nevet is hallani.
4.
A húgom kitalálta, hogy a családi kirándulásunkon készítsünk egy grimaszolós, mókás fotót, de az apánknak láthatóan nem annyira volt hozzá kedve.
Mindig jót nevetünk, amikor családi körben előkerül a kép.
5.
A szobámban ültem, és egy üveg vodka volt előttem az asztalon, ugyanis azzal tisztogattam a gitáromat, mert azzal hatékonyan el lehet távolítani a szennyeződéseket, hogy közben a lakkréteg ne sérüljön.
Közben pedig egy nagy doboz fagyit kanalazgattam.
Ekkor hirtelen benyitott hozzám az édesanyám, aki csak annyit látott, hogy csendben ülök a szobámban egy üveg vodka és egy doboz jégkrém társaságában.
Néhány másodpercig szótlanul bámult engem, majd pedig megkérdezte:
„Fiam, valami baj van?”
6.
A barátaimmal elmentünk egy meccsre, és feltöltöttünk magunkról egy fotót, amire az anyám a barátnőivel ezzel a képpel válaszolt:
7.
Gyerekkoromban az édesapám úgy tanított meg úszni, hogy belökött a mólóról a vízbe, majd pedig így szólt:
„És most kezdj el úszni!
” Magam sem értem, hogy hogyan, de működött a módszere, és pillanatok alatt úszni kezdtem.
8.
Régebben volt egy krumpliföldünk, és egyszer, amikor ősszel kimentünk, hogy kiássuk a termést, azt láttuk, hogy egy szem krumpli sincs a földben.
A családban senki nem értette a dolgot, és azt hittük, hogy valaki meglopott minket, míg nem apám és a testvére bevallották, hogy igazábból tavasszal el sem ültették a krumplit, hanem helyette elutaztak a kedvenc csapatuk meccsére.
9.
Egyetemista koromban éppen az egyik vizsgámra készültem, amikor a kisöcsém megkérdezte tőlem:
– Ti tényleg előre megkapjátok a kérdéseket, amiket a vizsgán kérdezhetnek?
– Igen.
– Hát ez így nagyon könnyű, hiszen akkor az összeset meg tudod tanulni.
Már alig várom, hogy ő is egyetemista legyen, és a saját bőrén megtapasztalhassa, hogy mennyire is könnyű…
10.
Gyerekkoromban amikor vihar volt, az édesapám gyakran elkiáltotta magát, hogy „Pufff!
”, majd pedig ezután mindig nagyot dörgött az ég.
Ennek következtében sokáig azt hittem, hogy az apám a villámok ura, ő pedig meg is hagyott engem ebben a tudatban.
Egyszer aztán az iskolában a tanító néni nem mesélt nekünk arról, hogy a fény terjedési sebessége gyorsabb mint a hangé, és ezért előbb látjuk, mint halljuk a villámokat.
Ekkor esett le, hogy az apám a fényhatásból tudta előre, hogy mikor fog dörögni az ég.
11.
A nővérem az éjszaka közepén nagy zajt csapva, és „kissé” imbolyogva jött haza egy buliból.
Az édesanyám szigorúan megkérdezte tőle, hogy mit és mennyit ivott, mire a nővérem keresztbe álló szemekkel ránézett, így szólt:
„Csak egy bohár port.”
12.
Az óvodában jelmezes bulit tartottak, és a gyerekek többsége hercegnőnek vagy szuperhősnek öltözött, míg az én kislányom kukásautó szeretett volna lenni.
