A gyerekek aztán nem köntörfalaznak, amikor beszédre nyitják a szájukat.
Kendőzetlen őszinteséggel mondják a véleményüket és a gondolataikat.
A felnőttek világában ez már nem megszokott, így aztán a gyerekek egy-egy őszinte megszólalása felérhet egy jól irányzat gyomrossal a felnőttek számára.
Gyerekek környezetében azért idővel megedződik az ember, és szépen lassan annyira hozzá szokik a őszinteségükhöz, hogy már nevetni is tud a megszólalásaikon.
1.
A kislányom egy tömött áruházban egyszer csak hangosan felkiáltott:
– Nézd anyu, ott a rendőr bácsinak olyan bilincse van, mint neked és apunak a titkos fiókotokban.
Erre a rendőr odakapta a fejét, és egy pillanatnyi lefagyás után elkezdett kuncogni, majd pedig sorra mindenki körülöttünk.
Éreztem, ahogy tetőtől talpig elvörösödök, majd pedig gyorsan elhúztam a csíkot a kislányommal.
2.
Kislányom:
Kaphatok egy kiscicát a szülinapomra?
Én:
Nem lehet, kicsikém.
Már mondtam, hogy allergiás vagyok a macskaszőrre.
Nem tudnék egy fedél alatt élni vele.
Kislányom:
Nem baj, majd akkor alszol kint a kertben.
3.
Az édesapám egyszer bevitt magával egy családi napra a munkahelyére, amikor még 5 éves voltam.
A főnök odajött köszönni nekünk, mire én így szóltam hozzá:
– Szia.
Az apukám mindig azt hajtogatja otthon az anyunak, hogy gyökér vagy.
A főnöke feje elvörösödött, és utána én lettem a apám kollégáinak a kedvence.
4.
Kislányom:
Miért kapnak ki mindig a rossz fiúk a filmekben?
Én:
Mert így próbálják meg betartatni velük a szabályokat és törvényeket.
Kislányom:
Úgy, ahogyan anya is veled?
5.
Kislányom:
Adsz nekem is a csokidból?
Feleségem:
Dehát neked is van, és ezt én anyák napjára kaptam.
Kislányom:
Na, és?
Miattam vagy anya.
6.
Egy családi összejövetelen a 4 éves kisfiam így szólt vacsora közben az asztalnál:
– Laci bácsi, tegnap hallottam, hogy az apu azt mondta az anyunak, hogy te még 3-ig sem tudsz elszámolni.
De ne aggódj, majd én megtanítalak.
7.
Én:
Kelj fel hétalvó!
Kisfiam:
Nem!
Én:
Miért kell minden reggel harcolnom veled?
Kisfiam:
Mert sosem tanulsz belőle.
8.
A játszótéren volt egy apuka, aki segített a kisfiának labirintust rajzolni a homokba.
A kisfia megköszönte, mire az apa:
– Szívesen.
Tudod, én is szeretem ám a labirintusokat.
Látod, hogy mennyire hasonlítunk egymásra?
Erre a kisfiú:
– Nem-nem, én anyára hasonlítok.
9.
Én:
Fúúú, azt hiszem, hogy ma túl sokat kajáltam.
A 4 éves kislányom:
Hát igen, de nem csak ma.
10.
Az 5 éves kisfiam:
Apu, elárulhatok neked egy titkot?
Én:
Persze, kishaver.
Ekkor közelebb hajolt hozzám, megfogta az arcomat, és suttogva így szólt:
– Most voltam vécézni, én nem mostam kezet.
De ne mondd el anyunak!
11.
A 4 éves kisfiam megszólított egy idegen nénit a piacon:
– Az öregek meghalnak, és te nem festesz túl jól.
Ezután sűrű bocsánatkérések közepette igyekeztem minél gyorsabban elhúzni onnan a csíkot a kisfiammal.
12.
A kisfiam megkérdezte tőlem, hogy meddig kell még szót fogadnom nekem, mire én viccesen rávágtam, hogy élete végéig.
Ekkor rám nézett, és azt mondta:
– Hát inkább a te életed végéig.
13.
Egy kicsit összekaptunk a férjemmel, amikor hirtelen beszaladt a szobába a kisfiunk és felkiáltott:
– Jupííí, jövőre két karácsony!
14.
Én:
Olyan vagy mint én, amikor annyi idős voltam, mint te most.
Kisfiam:
Hát ez elég szomorú.
15.
Elkezdtem komolyabb témákról beszélgetni a kislányommal:
– Eljön majd a nap, amikor érzéseket kezdesz el táplálni egy fiú iránt.
Ekkor komoly arccal rám nézett:
– Hát apu, az a helyzet, hogy én már most is táplálok érzéseket a fiúk iránt.
– Tényleg???
– Igen.
Idegesítenek és ki nem állhatom őket.
