A karácsonyi céges buli egy teljesen kiszámíthatatlan dolog.
Látszólag nagyon régóta készülnek rá a cégek, hogy mindig a lehető legjobb módon hálálják meg a dolgozóiknak az egész éves munkát.
Bármennyire is aprólékosan tervezik meg azonban ezt a partit, mindig történik valami váratlan, és valami olyan, amiről még hosszú évek múltán is beszélnek majd az emberek.
Pár évvel ezelőtt a karácsonyi partin egy hagyományos kérdezz-felelek játékot játszottunk, melynek nyereménye 500 dollár volt.
Ez nagy pénz, ezért nagyon szerettem volna nyerni.
Az utolsó kérdésre is helyesen válaszoltam, de két másodperccel utána a főnököm megnyomta a gombot, hogy szerinte túl későn válaszoltam.
Óriási volt a tét, ezért dühös lettem, nekiálltam kiabálni a főnökömmel az egész családja és a munkatársak előtt.
Trágár szavakat vágtam a fejéhez, majd hazamentem.
Azóta mindannyian visszatértünk a normális kerékvágásba, de a felesége és a bátyja még mindig utálnak engem.
A karácsonyi partin megmutattam a főnökömnek a 6 éves kislányomat.
Abban a pillanatban a lányom rám nézett, és megkérdezte:
“Szóval ő az, akit annyira utálsz?”.
December elején, körülbelül 2 héttel a karácsonyfa felállítása előtt óriási munkák kezdődtek az cégünk udvarán, a szakemberek buldózerekkel hordtak össze egy hatalmas hóalapot.
Én 2 hétig gyermeki izgatottsággal vártam, hogy vajon mekkora hatalmas fenyőfát raknak majd erre az óriási alapra, de kiábrándító volt a végeredmény.
Sok mindent láttam már életemben, ami a kikapcsolódáshoz, a partikhoz és klubokhoz kapcsolódnak, de amikor egy karácsonyi bulin megláttam, ahogy egy 60 éves kolléganőm tánc-csatázik 2 fiatal sráccal, majd a tánc végén lemegy spárgába, amikor véget ért a zene, az enyhén szólva is meglepett.
Apám főnöke bérelt egy üres raktárt a karácsonyi buli helyszínének.
Körülbelül 500 ember, karácsonyi ruhában zsúfolódott be ide, ahol nem volt sem fény, sem fűtés, mozogni is alig lehetett, és természetesen leülni sem lehetett.
Volt étel, de nem mertem kipróbálni, mert azt is a legolcsóbb módon oldották meg.
Tehát, miután 3 órát töltöttem a pokol 7.
bugyrában, éhesen és szétfagyva távoztam a “buliról”.
A legmenőbb, legviccesebb karácsonyi pulóveremben mentem el a céges bulira.
Senki nem mondta nekem, hogy a dresscode a hivatalos, üzleti lesz.
A férjem egyszer céges bulira ment, én pedig viccből a mellkasára írtam egy filctollal:
“Ő az enyém, ha hozzáérsz, pórul jársz!
”.
Reggel, amikor hazajött, és levette az ingjét, megláttam, hogy valaki a következő feliratot írta a hátára:
“Most már közös.”
Informatikai cégnél dolgoztam, amikor karácsonyi bulit tartottak nekünk, amire meghívtak egy házigazdát, aki egész este informatikus viccekkel próbálta szórakoztatni a jelenlévőket.
Mindannyian komoran ültünk az asztalok körül, és hallgattuk, ahogy megaláznak.
A cégemnél hozd a gyerekedet munkába napot tartottunk karácsonykor, és az egyik kollégámat Télapónak öltöztettük be, mivel a fiatal gyerekek még egytől-egyig úgy tudták, hogy a Mikulás hozza nekik az ajándékokat.
Ekkor megjelent az egyik kollégám, és a gyerekek előtt megkérdezte:
“Miért van Phil úgy öltözve, mint a Mikulás?”
Az egyik céges partin elkaptunk egy srácot, aki kolbásszal, virslivel, és sajttal tömte meg a zsebeit.
“Kolbász-banditának” hívtuk.
Egyszer elmentem a férjem karácsonyi partijára.
Az ünnepséget egy elegáns szálloda konferenciatermében tartották, de mivel elkéstünk, ezért már mindenki az asztalnál ült, és a vezérigazgató beszédét hallgatta, amikor megérkeztünk.
Hátul próbáltunk meg csendben besunnyogni, hogy senki ne vegyen minket észre, de megbotlottam a kábelekben, levertem a hangszórókat, és mindenki azonnal hátrafordult.
Egyszer kombináltam a karácsonyi céges bulinkat az egyik vak randimmal.
Mindenkinek Bill-ként mutattam be a srácot, de az est végén közölte, hogy Bob-nak hívják.
A hanyag szervezés miatt a mi karácsonyi bulink júniusban volt.
A szüleim főnöke megkérte az alkalmazottait, hogy írjanak egy levelet a Mikulásnak.
Egy hónappal később a karácsonyi céges partin Mikulás jelmezben olvasta fel az összes levelet, és teljesítette is a kívánságokat – a maga módján.
Apám egészséget kért, ezért a főnöke odament hozzá, vállon veregette, és így szólt:
“Légy egészséges!
”.
A számviteli osztályon dolgozó nő azt írta, hogy látni szeretné a tengert és a homokos partot, ezért a főnök egy A2-es papírra kinyomtatott neki egy képet a saját nyaralásáról.
Egy másik srác pénzt kívánt, neki borítékba csomagolva egy kaparós sorsjegyet adott a főnök.
Az irodánkban tartott karácsonyi bulin az egyik idős hölgy annyira vadul táncolt, hogy nekiment a karácsonyfának, és elesett vele együtt.
Minden céges bulin titkos Mikulást választunk, ilyenkor ajándékokat veszünk egymásnak, de senki sem tudja, hogy kitől fog kapni.
Egyszer az egyik srác 4 tekercs vécépapírt kapott egy lánytól, amitől teljesen kiakadt.
Trágár káromkodásba kezdett, majd a lány elcsukló hangon odaszólt:
“Az az én ajándékom.
Nézz a doboz aljára…” Kivette a papírokat, és két darab NBA meccsre szóló jegy volt ott.
A srác ekkor elpirult, bocsánatot kért, majd leült a helyére.
Pár perc múlva köszönés nélkül távozott.
A könyvesboltunk csak január közepén tartotta meg a karácsonyi bulit, mivel előtte éjjel-nappal nyitva voltunk.
Addigra már mindenki nagyon kimerült volt, és a lepukkant szállodai konferenciateremben megtartott buli sem sokat segített rajta.
A díszítés ütött-kopott volt, ajándékot pedig nem kaptunk.
A főnökség azonban egy versenyt tartott a dolgozóknak, amiben azokat a könyveket lehetett megnyerni, amik szakadtak vagy hibásak voltak, és nem tudtuk eladni őket senkinek.
Az “összetört álmok bulijának” neveztük ezt a karácsonyi partit.
A vállalat, aminél dolgoztam egy pazar karácsonyi partit szervezett.
Minden rendben volt, míg a buli közepén váratlanul be nem jelentették, hogy mindenkinek a fizetéséből 10 ezer forintot le fognak vonni a parti miatt.
Tulajdonképpen tehát a cég a mi pénzünkön szervezett nekünk egy karácsonyi bulit, amin a részvétel kötelező volt, és legalább 30 percig ott kellett maradnunk, hogy utána bejelenthessék, mi fizettük az egészet.
A karácsonyi céges partin mindenki kapott néhány percet, hogy beszéljen a kollégái előtt a mikrofonba.
Ezt általában arra használják fel az emberek, hogy jó egészséget, boldogságot és sok sikert kívánjanak egymásnak.
Én azonban egy modern költő versét olvastam fel, ami így kezdődött:
“Rosszul vagyok tőletek…”.
Most úgy néz ki, hogy új állást kell keresnem.
Betegség miatt nem tudtam elmenni a tavaly karácsonyi céges bulira.
A következő évben a vezérigazgató nem hívott meg, mivel tavaly “nem tettem elég erőfeszítést, hogy részt vegyek a partin”.
Mondtam néhány barátomnak, hogy jó, nem megyek oda, ahol nem látnak szívesen.
A furcsa sztori szájról-szájra kezdett terjedni az alkalmazottak között, akik összefogtak értem, és kitalálták, hogy ha nem hívnak meg mindenkit, akkor ők sem fognak elmenni a bulira.
Végül egyik alkalmazott sem ment el a karácsonyi partira, ezért a főnök megvádolt vele, hogy tönkretettem a karácsonyt.
