A szülők és gyermekek közötti kapcsolatban is helye van a humornak, sőt, méginkább szorosabb fűzi azt, ha egyaránt tudnak nevetni egy jót önmagukon és egymáson is.
1.
Miután megszereztem a jogosítványomat, felajánlottam az apámnak, hogy hazafuvarozom őt a munkahelyről.
Amikor hazaértünk, kiszállt a kocsiből, és így szólt:
– Nagyon szépen köszönöm!
– Szívesen, máskor is!
Erre az apám:
– Nem neked mondtam, hanem a magasságos Istennek!
2.
Egy apa szinte a semmiből is képes előhúzni valami tipikus „apa poént”, ami mondhatni már a védjegyének számít.
3.
Én:
Kisfiam, mostantól annyira rosszul viselkedhetsz, amennyire csak a kedved tartja!
A kisfiam csillogó szemekkel:
Tényleg?
Én:
Igen, hátha akkor szenet hoz nekünk a Mikulás!
4.
Az apám beállította nekem az általa engedélyezett maximum a hangerőt, miután már vagy 1000-szor rám szólt, hogy halkítsam le a zenét a szobámban.
5.
Én:
Honnan van ez a macska?!
Kislányom:
Az üdítők mellé adták a boltban.
Pontok helyett, most ilyeneket lehet gyűjteni.
6.
Elmentünk kempingezni a kisfiammal, és miközben horgásztunk, egyszer csak hangosan felkiáltott:
– Apuuu, apuuu, kaksiznom kell!
– Kisfiam, itt vagyunk a természet lágy ölén, ott kakilsz, ahol csak szeretnél.
Erre elszaladt az erdő irányába, és 10 perc múlva került elő megint.
Megkérdeztem tőle:
– Na kaksiztál?
– Igen.
– És hol?
– A sátorban.
