A cigány át akar szökni a zöldhatáron, de a határőr észreveszi, és feltartóztatja.
– Fordulj vissza cigány, itt nem mehetsz át!
– Engeddzsen mán át drága hátárőr úr, a romnyi a lelkemre kötötte, hogy ne merjek visszadzsönni, mer megöl…
– Akkor sem mehetsz át, fordulj vissza!
– feleli a határőr.
– Ná jóván, vissámedzsek, de á romnyi megöl, és ezs á mágá lelkin szárád… …Hát ván mágánák síve…?
…Nyóc purdém ván… …Legálább á kábátomát lűjje mán át, hogy á romnyi lássá hogy megpróbátám…!
– Nah, jól van cigány, de utána tünés vissza!
– DURR… – átlövi.
– Jááj, hát ne ídzs hátárőr urám!
Nem ismeri ázs én romnyimát…
– Miért, hogyan lőjem át?
– Hát, sorozsáttál…
– TA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DAMM…
– Nah, így már jó lesz?
– kérdi vigyorogva a határőr a ronggyá lőtt kabátot látva.
– Nem ross… – feleli a cigány.
-…de há még á kálápomát is átlűné, ázs lenne ázs igázsi.
– Klikk…
– Nem tudom, cigány… elfogyott a lőszer…!
– á visonlátásrá, májd kűdök mágánák képeslápot Bécsbűl.
