A férj megérkezik a melóból,
s meglepetten látja, hogy a
gyerekei pizsamában játszanak
a kertben, birkóznak a sárban.
A gyerekek körül üres kekszes
dobozok, chipses tasakok,
szénsavas italok flakonjai
hevernek mindenfelé.
A felesége autójának ajtaja
szélesre nyitva, miként a kert
kapuja is.
A kutyát sehol sem látja.
Amint belép a lakásba,
teljes káosz fogadja.
Egy csillár összetörve a padlón,
a szőnyeg a falnak préselve.
A nappaliban a tévé hangosan
ordít, ruhaneműk és játékok
szerte-széjjel.
A konyhában a mosogató
edényekkel zsúfolva, az asztalon
s a tűzhelyen ételmaradványok.
A hűtő ajtaja tárva-nyitva,
a kutyahaja
széthintve, törött pohár
az asztal alatt, a kosz
halomban áll
az ajtó mögött…
Valami szörnyűségtől tartva
rohan fel a lépcsőn, a
játékokon és ruhákon átlépdelve,
kutatva a nejét.
A fürdőszoba ajtaja alól
víz árad ki, bent minden
szétázva, WC-papír letekerve,
borotvahab és fogkrém
a tükörre maszatolva…
A hálószobában leli meg
hitvesét, aki nyugodtan
pihen és olvasgat.
Felnéz, és mosolyogva
megkérdezi:
– Szia édesem, milyen volt
a napod?
A férj dühösen néz:
– Mi a f*ne történt itt?!
Mire a feleség ártatlanul:
– Tudod, minden nap, amikor
hazaérsz a munkából,
meg szoktad kérdezni, hogy
mit csinálok egész nap?
A férj még dühösebben:
– Persze… És???
– Nos, ma tényleg
semmit sem csináltam!